KultúrUnalom: Denk Viktória, az énekművész-tanár

"A mester humanizmusához tartozik, hogy tanítványait óvja önmagától."
Friedrich Nietzsche

Ha már említettem: mester vagy? Ha igen, ez mit jelent a művészeti oktatásban?

Fényévekre vagyok a nagyoktól, de sokat tanulok a tanítványaimtól, és talán ez a kölcsönhatás tehet egy tanárt mesterré, hogy befogadja az új impulzusokat, és folyamatosan fejlődik, formálódik a diákjai által.

Szerinted mikor nevezhetünk zenésznek egy énekest?

Ez nagyon vicces. A zenészek nem nagyon mondják zenésznek az énekest. Szerintem akkor, ha többet tud hozzátenni a zenéhez, minthogy hangokat ereget. Egy muzsikus érti a kottát, a zenei nyelvet, kamarazenébe bevonható. Elmélyült zenei tudással kell rendelkeznie egy énekesnek ahhoz, hogy kijelenthesse magáról, hogy zenész, de van erre ellenpélda, például Luciano Pavarotti vagy Simándy József, akik nem művészként kezdték a pályájukat, mégis azzá tudtak válni.

Milyen ma Magyarországon szabadúszó énekművésznek lenni?

Muszáj sokszínűnek lenni, illetve számos műfajban otthonosan kell mozogni. Tudj igent mondani egy kortárs zeneszerző hívására ugyanúgy, ahogy egy operettfelkérésre! Ha csak Schubert-dalokat volnék hajlandó énekelni, lehet, hogy éhen halnék. A tanítványaim is nagyon sokoldalú repertoárral jönnek az órákra, tőlük ezáltal nagyon sokat tanulok. Imádom a szabadúszó lét sokoldalúságát. Megkattannék, ha csak egy műfajban kellene dolgoznom. Egyik műfaj segíti a másikat.

Hol tanítasz és ez mit jelent neked?

Tizenkét éve a Pesti Magyar Színiakadémián, három éve a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A tanítás kiegészíti a színpadi életemet, de azt soha nem gondoltam volna, hogy ugyanolyan örömet tud okozni, mint kiállni a színpadra és akár ezer embernek énekelni. A tanítás sikerét akkor érzem igazán, amikor az a technikai tudás, amit átadok, visszaköszön a tanítványom munkájában, amikor azt ő saját maga tudja alakítani, és egyedül megoldja az adott vokális feladatot. Ez határtalan öröm.

Mikor született meg benned először az a gondolat, hogy zenével, és azon belül az énekléssel szeretnél foglalkozni?

Zeneóvodába jártam Egerben, önállóan, a szüleim tudta nélkül mentem el zeneművészeti iskolába felvételizni. Egyszer csak kaptak egy levelet, hogy "Gratulálunk, a gyereket felvették zongora-szakra!"  Ebből volt is egy kis balhé otthon, mert be kellett ruházni egy zongorára. Utána énekelni kezdtem. Volt egy Zenés TV Színház, ahol már piciként az összes operettet, zenés színdarabot megnéztem.

Gondolom, már akkor volt kedvenced.

Igen, a Csárdáskirálynő és Anna Moffo akartam lenni. Na de visszatérve, a szüleim nagyon féltettek ettől az egésztől, mindig azt mondták, hogy menjek el tanítani. Édesanyám most boldog, mert mindkettő összejött.

Milyen a casting az opera világában?

Nagyon nem szeretem a meghallgatásokat. Kétféle típus van, az egyiknek megy, a másiknak nem, én az utóbbiba tartozom, mert nem tudok gombnyomásra működni a meghallgatáson, de ez egy nagyon összetett dolog, nem feltétlenül az a lényeg, hogy ott hogyan teljesítesz, hanem, hogy téged keresnek-e vagy sem.

Hogy készülsz fel egy szerepedre?

Első lépésként elkezdek olvasni, körbejárom a témát, kutatok, közben megtanulom a szerepet utána jöhetnek a próbák.

Ha nem lenne a művészet és a tanítás, mivel foglalkoznál?

Szívesen foglalkoznék kutyákkal, de biokertész is lennék. Mindenképpen valami természethez közeli munkát végeznék.

Pályakezdő művészeknek, vagy ezzel a pályával szemező fiataloknak ajánlanál egy könyvet?

Spiró György: Az Ikszek

Denk Viktória tíz év múlva...

Üldögél egy tengerparton, élvezi a napfényt és búvárkodik. Úgy akarok bemenni az egyetemre a tengerparti házamból, hogy még sós a hajam.

Nemes Tibor, KultúrUnalom