Bárkiből lehet zöldségfanatikus: Interjú Szabó Adrienn dietetikussal
Sokan el sem tudják képzelni az életüket színpompás, ízletes zöldségek és gyümölcsök nélkül, akadnak azonban, akik nehezen barátkoznak meg ezekkel az élelmiszerekkel. Mi lehet számukra a megoldás? Szabó Adrienn dietetikus választ adott legégetőbb kérdéseikre.
Mit javasolsz azoknak, akik nem kedvelik túlságosan a zöldségeket, a gyümölcsöket és a többi növényi alapú, jótékony hatású ételt, de szeretnének egészségesebben étkezni?
Amikor egy ilyen esettel találkozom, először is megkérdezem az illetőtől, hogy mik a kedvenc ételei. Próbálom azokon keresztül megközelíteni az ő igényeit, hiszen a zöldségeket és a gyümölcsöket nagyon könnyen el lehet rejteni bizonyos ételekben, például smoothie-kban. Egy komplex fogásban mindig többféle íz keveredik, így annak gyümölcsös-zöldséges jellege nem feltétlenül érvényesül.
Hogy néz ki ez a gyakorlatban?
Például, ha valaki odavan a bolognai spagettiért, annak paradicsomos alapjába szinte észrevétlenül belefőzhető a sárgarépa, a zeller, illetve a cukkini. Ha az illető az előregyártott ételízesítőkről képtelen lemondani, használja inkább azokat a zöldségeket és fűszereket ízesítésre, amelyekből azok készülnek!
Fontos, hogy az étrend összeállításánál soha ne zárjuk ki a kedvenc ételeket a gyümölcs és a zöldség javára, hanem egymást kiegészítve iktassuk be őket! Így érjük el, hogy a kliens ne hátrányként élje meg a változásokat.
Mennyire fontos, hogy nyersen fogyasszuk a gyümölcsöt és a zöldséget?
Ezzel kapcsolatban nincsenek felállítva szigorú szabályok, persze jó, ha tudjuk, hogy a szezonban, érett állapotban leszedett gyümölcs és zöldség frissen elfogyasztva tartalmazza a legtöbb mikrotápanyagot. A hazai ajánlás szerint ezekből az élelmiszerekből naponta öt egységnyit érdemes fogyasztani (egy egység nagyjából 150 grammnak felel meg), pontosabban kb. 3-4 egység zöldséget és 1-2 egység gyümölcsöt, de ezt sem egy kötött ajánlásként kell memorizálni!
Hogyan fest így egy napi mintaétrend?
A reggeli mellé egy paradicsom és egy kis uborka vagy három-négy szem retek és egy fél karalábé, majd tízóraira egy jó nagy alma. Ebédre egy zöldséges csirkeragu leves, uzsonnára nagyon málnás natúr joghurt, vacsorára egy nagy tál lencsesaláta egy szelet paradicsomos melegszendviccsel.
Akkor is beszámítható a napi ajánlott zöldség-gyümölcsfogyasztásba az adott termény, ha az nem friss, hanem hőkezelt (sült, főtt, párolt), fagyaszott, savanyított vagy aszalt, illetve rohanós napokon segítségül hívhatjuk a 100%-os gyümölcsleveket és smoothie-kat is. Ugyanis vannak tápanyagok (vitaminok, ásványi anyagok, fitonutriensek), melyek hő hatására még jobban hasznosulnak, illetve olyan növényi vegyületek, melyek a fagyasztás során sem sérülnek.
Ahogy korábban is említetted, elvileg beleférnek az apró kompromisszumok, pláne az elején...
Ha valaki esetleg szeretne több salátát enni, viszont nem igazán kedveli magában, és az olívaolajos, egészségtudatosabbnak titulált dresszingeket sem preferálja, első lépésként készítse bátran olyan öntettel, amit szeret, ami az ízlésvilágához még egyelőre közelebb áll, minthogy egyáltalán ne fogyasszon nyers zöldeket.
Idővel remélhetőleg fokozatosan áll majd át az egészségesebb verziókra, mikor már jól bejáratott alapanyag lesz konyhájában a friss zöldség. Saláták terén személyes kedvencem a zöldségek kombinálása gyümölccsel, mert ez a párosítás olyan izgalmas és meglepően kellemes, hogy a legtöbbször eszembe sem jut olajjal vagy egyéb öntettel elnyomni, vagy turbózni a különleges ízvilágot, valamint remek ízesítők az ecetek (almaecet, fehérborecet, balzsamecet) is.
Nem mindegy, hogy egy adott termés ízletes vagy nem kifejezetten minőségi képviselőjével találkozik az ember. Hol és mikor lehet jó ízű gyümölcsöt és zöldséget kapni?
Ebből a szempontból fontos, hogy helyi, lehetőleg kisebb termelésből származó idénygyümölcsöt vagy -zöldséget vásároljunk, ugyanis a fóliasátorban, mesterségesen előállított tápkockában nevelt palánták nem természetes körülmények között szívják magukba a szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat, ezeknek pedig sosem lesz olyan békebeli ízük, mint a napon termett árunak.
Ha télen szeretnénk jó ízű paradicsomot enni, akkor nagy adag szerencsére is szükségünk lesz – azt inkább vegyük nyáron, lehetőleg kistermelőktől, és így a mesterséges anyagok szervezetünkbe jutását is elkerülhetjük.
Tehát a vegyszerezés és a tökéletes íz nemigen fér össze...
Az import alapanyagok íze és tápértéke azért hagy némi kívánnivalót maga után, mert a hosszú, olykor kontinenseken átívelő szállítás során folyamatosan bomlanak le a bennük lévő vitaminok és ásványi anyagok. Ez nem azt jelenti, hogy kizárólag biotermékeket érdemes vásárolni, inkább a természetes, szezonális termesztésre fókuszáljunk, hiszen ennek során a növények csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem igényelnek mesterséges vegyszerezést.
Végül pedig ne felejtsük el azt a hozzáadott értéket sem, hogy az egészségünk mellett ilyenkor az ökoszisztémát is védjük és a helyi gazdát, a lokális termelést támogatjuk.
Adrienn a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikájának dietetikusa, emellett pedig szabadidejében is foglalkozik szakmájával, mely számára nemcsak hivatás, hanem szenvedély és hobbi is. Mint a Magyar Superfood című könyv szerzője, szívügye, hogy a hazai lakosságnak megmutassa, lehet egyszerre egészségtudatosan, jóízűen és környezetfelelősen étkezni.