KultúrUnalom: Tóth-Vajna Zsombor, a művész kutatóorvos

Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít." Meglehet, hogy a mostani vendégem, Tóth-Vajna Zsombor is szerényen egyetért Örkény Istvánnal, de ahelyett, hogy kikiáltanám polihisztornak, inkább felteszek egy kérdést nektek: Mikor futottatok össze utoljára egy karmesterrel, aki "mellesleg" orgona- és csembalóművész, és el ne feledjem, kutatóorvos? Máris bemutatok egyet.

Hogy telnek a napjaid mostanság?

Próbálok sokat pihenni, a gyakorlás mellett igyekszem a kertben minkálkodni amennyit csak lehet. Kimerítő időszak van mögöttem, mert másfél év leállás után újra elindultak a koncertek, illetve elkezdtem doktori tanulmányaimat Londonban, a Royal College of Music Egyetemen.

A közvetlen környezeted Zsomiként ismer. Van történet mögötte?

Különösebb nincs, édesanyám találta ki. Amúgy akkoriban elég ritka volt ez a név, abban a miskolci kórházban, ahol születtem, én voltam az első Zsombor. Egyébként örülök, hogy így alakult, mert a Zsombit kifejezetten nem szeretem.

A hitvallásod szerint a művész olyan, mint a tolmács. Mit szeretnél nekünk leginkább lefordítani?

A színészektől eltérően én nem feltétlenül egy történetet szeretnék átadni. A koncerthelyzet egy módosult tudatállapot. Amit én gondolok az adott műről, azt egy tárgy segítségével átformálom hangokká, és a zene energiájának kifejtése által különböző érzéseket váltok ki a közönségből. Bízom benne, hogy legtöbbször pozitívakat.

A lényeg számomra, hogy kapcsolódni tudjak velük, mert nincs annál rosszabb a művész számára, ha fal van közte és a közönsége között.

Ha a színészetet vesszük, ott fontos a memorizálás. Nálad ez hogy van?

Nem szoktam memorizálni. Egy hónap alatt több mint 300 oldalnyi anyagot játszom, ezt lehetetlenség megjegyezni, és nem is elvárás az orgona-csembalójátékban. A koncerteken kottából játszom, de mire egy darab eljut a koncertig, olyan szinten birtoklom, hogy az esetek többségében már kívülről is menne.

Az ikertestvéred szintén kiváló muzsikus (és kutatóorvos, de erről később). Működik a zenében is az összhang köztetek?

Gergővel eléggé különböző személyiségek vagyunk, ő sokkal precízebb, didaktikusabb, mindig azt mondja, hogy én egy elvarázsolt művészfigura vagyok. Sokat koncertezünk együtt, és az emberi, zenei különbözőségeink okán korábban többször vitatkoztunk a próbákon, sok mindenben nem értünk egyet, de amikor felmegyünk a színpadra, akkor mindig egyetértés van, hiszen a zene érdekében meg kell találjuk a közös utat. Valakinek mindig engedni kell, úgy érzem, én sokkal simulékonyabb vagyok ebből a szempontból, és mivel az ikertestvérem és szeretem, engedek, hogy kerek legyen a világ.

Meg amúgy is, ha én csembalózom és Gergely a karmester, nincs helye a vitának: ő mondja meg, hány óra.

Tóth-Vajna Zsombor és GergelyForrás: (c)Raffay Zsofia/Raffay Zsofia

És lesz ilyen mostanság?

Legközelebb október 3-án, a Zeneakadémia nagytermében játszunk egy jótékonysági koncertet, ezt követően október 15-én lesz lemezbemutató koncertem Girolamo Frescobaldi csembalóműveivel a Budapest Music Centerben, illetve november 5-én szintén a Régi Zeneakadémián, a nagyteremben játszom. Az előadás címe: Orpheus utazása. Csembalóműveken keresztül fogom bemutatni, hogy a Monteverdi által kifejlesztett zenei stílus, melynek célja, hogy felkorbácsolja az érzelmeket és egyenesen a szívhez szóljon, hogyan hatott a későbbi szerzőkre.

Mi sem természetesebb, hogy egy előadóművész kutatóorvos is egyben... Szerintem, sokan azt hiszik, hogy viccelek. Mit kutatsz?

Az én kutatási területem öt éve az isóvégtagi perifériás, artériás betegség, lefordítva, a lábakban lévő érelmeszesedés. Tipikusan az, amikor egy hatvan év feletti ember sétál, és meg kell álljon, mert begörcsöl a vádlija. Ez amiatt van, hogy elmeszesedtek az artériái, ami ugyanolyan veszélyes, mint az agyérelmeszesedés. Hosszú távon agyvérzéshez, szívinfarktushoz vezethet.

És a testvéreddel együtt mi a közös területetek?

Az, hogy ennek a betegségnek a kiszűrése családorvosi keretek között, kevés eszközzel, költséghatékonyan megtörténhessen. A vizsgálatba 1000 beteget vontunk be, aminek volt egy kontrollvizsgálata, később szakorvosi kontrollt is bevontunk. 

A zeneterápia is foglalkoztat.

Igen, viszont, bár van rá igény, Magyarországon ez a képzés még nincs megfelelően kiépítve. Ez is egy közös pontja a zenének és az orvostudománynak, de van más is. Amikor Amszterdamban végeztem mesteri tanulmányaimat, híres zeneszerzők pszichiátriai betegségeivel foglalkoztam: azt vizsgáltam, hogy a zenének milyen hatása lehet a termékenységre, kreativitásra.

Nehéz lesz innen váltani, de rövid interjút ígértem, ezért most arra kérlek, ajánlj egy könyvet, amely számodra fontos!

Szabó Magda: Az ajtó. Engem mindig arra biztat, hogy mielőtt véleményt alkotnék valakiről, először ismerjem meg a lelkét, a háttértörténetét, illetve azt, hogy mitől lett az, aki.

Kissé elcsépelt gondolat, de a világból pont az hiányzik, hogy picit több időt töltsünk azzal, hogy a körülöttünk élő embereket jobban megismerjük, és ennek megfelelően tudjuk értékelni őket. Érdekes, hogy legutóbb, amikor Londonban jártam, és bementem egy könyvesboltba, pont ennek a könyvnek az angol fordításába ütköztem.

Tóth-Vajna Zsombor öt év múlva?

Nagyon remélem, hogy befejeztem a doktori képzésemet a Semmelweis Egyetemen, vagy éppen a végére érek a londoni kutatásaimnak, továbbá remélem, hogy koncertezek, és a családom, a barátaim egészségesek. Elégedett szeretnék lenni a világgal magam körül. Bízom benne, hogy sokat utazom majd, de időm nagy részét Magyarországon fogom tölteni. Remélem, hogy még mindig sportolok, vívok és még fel tudok menni a pástra, persze, majdnem veterán kategóriában.

Legyen minden kerek, legyek olyan környezetben, ahol szeretnek és megbecsülnek, és én is szerethetek, becsülhetek másokat.

Nemes Tibor, KultúrUnalom