Az influencer, aki elárulta a legjobb befektetést a jövőbe

Fiatal, jóképű, sikeres. Influencer, akinek látszólag bejött az élet. Ám Budavári Fülöp jóval több ennél. Egy fiatalember, aki nem csak úgy beleült a jóba, hanem sok akadályon átküzdötte magát, hogy elérje a célját. Bármit tett, hittel tette, s szerinte ez a siker titka.

Mindenkit megkérdeznek gyerekként, hogy mi leszel, ha nagy leszel?! Gondolom, akkor még fel sem merült benned, hogy influencer...

Egyáltalán nem. Sőt, nem is gondoltam, hogy egyszer ennyien fognak rám figyelni. Mondhatni, csak úgy megtörtént velem.

Viszont valahogy mégis elkezdődött az Insta-karriered.

Az átváltozásom után történt, 16-17 éves koromban, amikor a duci kissrác végre lefogyott, megnyúlt, így felfigyeltek rá a modellügynökségek. Volt egy portfólióm, azt osztottam meg a közösségi médiában, és egyre több ember kezdett el követni. Akkor jutott eszembe, hogy ne csak fotókat posztoljak, hanem tervezett tartalmat is.

Amit éppen gondoltam, kitettem, de itt már voltak olyan fotók, amelyeket direkt erre a platformra készítettünk. Ahogy nőtt a követők száma, úgy kezdett el egyre jobban érdekelni a tömegpszichológia, mert ez is azon alapul. Mire észbe kaptam, már jöttek a céges felkérések, és a social media menedzseri tevékenység is.

Szeretjük az átváltozós történeteket, így maradnék a duci kisfiúnál. Miért akartál fogyni?

Elkezdett zavarni, meg a lányoknak is akartam tetszeni. Szerettem volna, hogy legyen valakim, ne én legyek az, aki senkinek nem tetszik.

Közben meg igazából magamnak nem tetszettem, és mindig azzal keserítettem a napjaimat, hogy miért kellenék bárkinek, hiszen csúnya vagyok.

Az elhatározásra nem emlékszem pontosan, de édesanyám mesélte, hogy egyszer kijöttem a szobámból, és azt mondtam: én lefogyok! Elképedve nézett, és kissé hitetlenül nyugtázta a dolgot. Senki nem gondolta, hogy ez komoly elhatározás, de megcsináltam.

Kitartó koplalással?

Szerencsére nem csak azzal. Apa mondta, hogy menjek le vele a konditerembe. Kezdetben féltem, nem volt komfortos érzés, nemhogy az első alkalom, az első húsz sem.

Ez valahol természetes, mert az ember általában megijed az új dolgoktól, de tudtam, hogy szeretnék változtatni magamon, és azért tennem kell.

Lett egy személyi edzőm Szekszárdon, edzettem legalább két évig, és a fogyás mellett elkezdtem izmosodni.

És ezzel együtt nyerted vissza az önbizalmadat?

Ó, dehogy!

Amikor lefogytam, nem változott meg a magamról alkotott képem, nagyon hosszú és munkás folyamat volt, mert hiába alakultam át, ugyanazt a kövér srácot láttam a tükörben.

Aztán elkezdtek jönni a pozitív visszajelzések, és egy idő után úgy voltam vele, talán nem ők tévednek, hanem én.

Ezek szerint adsz a névtelen, vagy inkább ismeretlen követők véleményére?

Ahogy idősödik az ember, és kiforr a személyisége, már nem annyira a külső ingerektől függ, hogy miképp látja magát, hanem van egy egészséges énképe.

Most már sem a pozitív, sem a negatív kritikák nincsenek rám különösebb hatással.

Nyilván jól esik, ha dicsérnek, de a social médiában, meg úgy általában minden külsős véleményt el kell osztani legalább kettővel. Az sosem valós, hiszen nem ismer, nem tudja, ki vagy, és csak arra reagál, amit éppen lát.

Azért nem egyszerű az influencerek dolga, kicsit olyan, mint a kötéltánc, elég egy rosszul értelmezett poszt, döntés, és máris zuhansz...

Valahol igaz. Egy jó megítélést, népszerűséget nagyon nehéz felépíteni, még akkor is, ha nem játszol szerepet, és önmagadat adod, mert egy lépéssel, nyilatkozattal mindent el lehet rontani.

Fontos, hogy hogyan kommunikálsz, de ez mindenkire igaz, aki ad arra, hogy jó legyen a megítélése, nem csak az influencerekre.

Viszont, amikor elkezdenek sokan követni, akkor megnő a felelősséged, hiszen követni szeretnék a példádat, így nagyon nem mindegy, hogy mit közvetítesz.

Említetted a szerepjátszást, vagyis elengedhetetlen, hogy önmagadat add. Ettől még figyelsz, tervezel, megnyilvánulsz, ebben nincs színpad?

Igazából csak annyiban, hogy megválogatod a szavaidat, mert ugyanazt a dolgot lehet többféle módon közölni, mint a diplomáciában. Mondhatod, hogy ez gáz, de azt is, hogy ezt át kéne gondolni. Kár, hogy az iskolában nem tanítják, hogyan fejezzük ki jól a gondolatainkat, mert bizonyos szituációkban kulcsfontosságú.

Régen interjúztattam cégeknél, és a fiataloknak fogalmuk sem volt, hogyan beszéljenek az állásinterjún önmagukról, az erényeikről.

Senki nem tudja ezt zsigerből, de ha nem kapja meg a suliban, és szeretne sikereket elérni, akkor proaktív módon képezze magát, járjon utána, mert csak úgy lehet kiemelkedően teljesíteni az élet bármely területén, ha mi is hozzátesszük a magunkét.

Egy pillanatra térjünk vissza oda, hogy felfigyeltek rád az ügynökségek, beindult az életed, benned mégis mocorogni kezdett valami, ami lendített tovább. Miért nem ültél bele abba kényelmes helyzetbe, hogy szépfiú vagyok, mutogatom magam, jól megélek belőle?

Az hamar kiderült, hogy nem modellként megyek nyugdíjba, de ettől még szerettem, és ma is jó dolognak gondolom. Kreatív embernek tartom magam, régebben is fotóztam, és jobban szerettem megtervezni a fotózást, mint "elszenvedni", mert nekem szükségem van arra az érzésre, hogy de jó, létrehoztam valamit!

Nézzük az influencer élet egyik fontos részét: kezdetben az ember örül, hogy megkeresi egy cég, hiszen kenyeret venni kell, de mi van akkor, ha mondjuk ajánl évi 50 milliót, és valami olyanhoz kellene adnod az arcod, amivel nem értesz egyet?

Az 50 milliós példa nagyon optimista. Itt is van egy tévhit, hogy az influencer gyorsan meggazdagszik. Aki ezt mutatja magáról, az vagy hazudik, vagy van egy olyan vállalkozása, amelyből valóban jól él.

Pusztán influenceri tevékenységből Magyarországon nagyon ritka, hogy valaki milliókat keressen.

Amúgy szelektálom a cégeket, amikkel együtt dolgozom. Ha megnézed az oldalamat, akkor látod, hogy elég kevés a szponzor, azok is prémium termékeket forgalmazó cégek.

Ha mondjuk megkeres egy édességeket gyártó cég, amely látja, hogy állandóan edzem, egészségesen étkezem, akkor ott a social menedzsert legalább annyira nem érteném, mint magamat, ha erre igent mondanék, bármennyit is ígérnének.

Nem etikus pusztán pénzért olyat ajánlani a követőidnek, amelyben nem hiszel, nem próbáltad, mert nemcsak a hitelességedet ásod alá, hanem kárt is okozol.

Én inkább hiszek a jó dolgokban, mint a "mindegy, hogy mit, csak dőljön a lé" felfogásban.

Ilyen jó dolognak számít az "Együtt a bántalmazás ellen" kampányod?

Többek között igen! Ezt egy nem feltétlenül örömteli dolog vezérli, de igenis muszáj felemelni a hangunkat a bántalmazások ellen. Volt egy olyan kezdeményezés anno, hogy különböző feliratokat írtunk a felsőtestemre. 

Ezzel azt akartuk üzenni, hogy igenis mély sebek éghetnek belénk a különböző bántó kifejezések során, amikről az emberek nem is sejtik, hogy ilyen következményekkel járnak.

De volt, hogy "láthatatlan sebeket" sminkeltek rám, hogy felhívjuk a figyelmet a szóbeli bántalmazásokra is, amelyek végigkísérhetnek az életünkön.

Ha ma meglát valaki, akkor azt mondja, jó kis reklámfogás egy jóképű pasi látványos felsőtestére ilyeneket pingálni. Téged bántottak?

Igen, mert én is bántottam magamat. Konkrét mondatok nem maradtak meg bennem, mert az agyam elbarikádozza ezeket a dolgokat, de tudom, hogy egy-egy ilyen beszólás után napokig azon rágódtam, hogy semmit nem érek, nem vagyok elég jó.

A saját magam bántása valószínűleg azért jött létre, mert ilyen külső behatások is értek. És arra gondoltam, ha majd egyszer olyan helyzetben leszek, hogy sokan figyelnek rám, akkor szeretnék tenni ez ellen.

Tanulsz, rengeteget dolgozol, de belőled legtöbbször csak az influencer látszik, így nem meglepő, ha a fiatalok erre azt mondják: úgy szeretnék élni, mint ő! Mit tanácsolnál nekik?

Amikor gyerek voltam, mindig arról álmodtam, hogy egyszer gazdag és sikeres leszek, de ez mással is megesik, ha nem születik bele egy jómódú családba.

Akkor még nem tudtam, hogy milyen út vezet oda, de bármit csináltam, elkezdtem hinni benne.

Sokáig nem láttam, hogy miképpen juthatok előre, csak tettem a dolgom. Aztán egyszer csak elkezdtek a kapuk nyílni és a dolgok összeérni. Akkor értettem meg a kapcsolatot a munka, a siker és a pénz között.

A fiataloknak azt kell megérteniük, hogy csodák vannak, de a többségnek olyan utat kell bejárnia, melynek egy ideig látszólag nincs haszna. Nem szabad türelmetlennek lenniük,

egyszerűen csak hittel tegyék a dolgukat, s ne vegyenek semmit félvállról, mert amit megtapasztalnak, megtanulnak, feltéve, ha jól csinálták, az mind érték.

A legjobb befektetés a jővőbe...