"Fogadjuk el egymást és éljünk békességben!"

A világvallásokat bemutató sorozatunk kapcsán beszélgettünk a fiatal újságíró hallgatóval, Jusuffal, aki iraki diplomaták gyermeke, de testvéreivel együtt Magyarországon született. Nem tagadja meg gyökereit, ám önmagára európaiként, sőt, magyarként gondol. A sportriporternek készülő srác arról mesélt nekünk, hogy élte meg származását gyerekként, majd középiskolásként, s mit is jelent valójában mohamedánnak lenni.

Nem bevándorlóként érkeztél Magyarországra, itt születtél, de azért nyilván volt egy olyan pillanat, amikor észrevetted, hogy a gyerekek többsége nem teljesen ugyanolyan, mint te. Mikor tudatosult ez benned?

Először is tudtam arabul és a nevem sem a megszokott, ami nyilván feltűnt, de az óvodában még nem éreztem megkülönböztetést, az csak általános iskola felső tagozatán jött el. Akkor kezdett el tudatosulni bennem, hogy arab országból származom, arab vagyok, más a vallásom, a családom, mások a szokásaink. Terroristának, robbantgatósnak még ott sem csúfoltak, csak ment a "mi van arabozás", csúnya szavakkal illettek.

Hogyan tudtál ezekre reagálni?

Sehogy. Volt, hogy egy lánnyal vitába keveredtünk, nem veszekedésről volt szó, csak valamiben nem értettünk egyet. Testi kontakt nélküli, szóbeli érvelés volt mindkettőnk részéről. A tanár pedig odaszólt:"Ez nem Irak, nem egy arab ország! Itt a nők egyenlőek!" Próbáltam elmagyarázni, hogy téved, a filmek, sorozatok valóban azt tükrözik, hogy az arab világ egyöntetűen ilyen, de Irakban nem így van. Vannak országok, ahol ez a jellemző, hogy a nők háttérbe szorulnak, de nem Irakban, ott én ehhez hasonlót nem is láttam. 

Azzal a példával szoktam előállni, hogy nálunk a családban anyu a főnök, apu döntéshelyzetben mindig mögötte van, amit anyu mond, az lesz.  

Visszatérve: ilyenkor az ember inkább elfordul, és nem megy bele harcokba, mert ha belemegy, az a baj, ha nem megy bele, akkor meg támadási felületet ad?

Általánosban még belementem, sajnos, mert nagyon rosszulesett. Ott nemcsak az arab származásom miatt csúfoltak, hanem mert kicsit túlsúlyos is voltam, amiatt is ment a megkülönböztetés. De gimiben, amikor jött az arabozás, már nem álltam bele, mert rájöttem, hogy felesleges, jobb, ha nem alacsonyítom le magamat arra a szintre, másrészt ezzel az "arabozással" önmagukat minősítik, nem engem, én ugyanolyan ember vagyok, mint mindenki más.

Gondolom, otthon arabul beszéltek, de magyarországi születésűként mennyire próbáltad megismerni, felvenni a magyar kultúrát?

Én abszolút felvettem, sőt, félig magyarnak is mondom magamat, annak ellenére, hogy tudom, nincsenek magyar felmenőim. Ezt mindig el is mondom: természetesen nem szégyellem, hogy arab vagyok, büszke vagyok a származásomra, de itt születtem, nekem Magyarország a hazám. Irakban is jó lenni, ott is otthon érzem magam, de mégiscsak Magyarországon élek, itt vannak a barátaim. Rokonaim nincsenek itt, ez igaz, de annyi jóbarátot szereztem, itt jártam iskolába, nagyon kötődöm Magyarországhoz.

Forrás: Pexels

Sok mindent nem tudunk rólatok, vagy éppen rosszul tudunk. De az a hír járja, hogy nálatok a hölgyek azért fedik a testüket, mert azt valljátok, hogy a belső értékek számítanak, nem pedig a külső.

Ez abszolút így van. Nálunk elképzelhetetlen, hogy ha meglátok egy lányt az utcán, odamenjek hozzá és elkérjem a telefonszámát. Először el kell menni a szüleihez, engedélyt kell kérni. Hiába élek itt, ha megismerek egy lányt, akkor szeretem először megismerni a családját, szüleit, hogy tudják,nem vagyok rossz ember, nem verem a nőket, nem teszek különbséget férfi és nő között. Nekem ez nagyon fontos.

Engedélyt kaptál, járni kezdtek a lánnyal. Mehettek magatokban bárhová, nem megy veletek senki?

Nem jön más, dehogyis! A szüleim úgy ismerkedtek meg, hogy anyukám az apukám legidősebb bátyjával volt jóban, aki mutatott egy képet apuról; anyunak szimpatikus volt, találkozgattak, megismerkedtek, megismerkedtek a másik családjával, megszerették egymást, ezért összeházasodtak.

Ők hogy kerültek Magyarországra?

Apukám diplomata, kapott egy lehetőséget, hogy Magyarországon folytassa a munkáját, és ő vállalta.

Tételezzük fel, hogy olyannal találkozhatsz, akinek csak a szemeit láthatod. Fiatal srácként egyáltalán nem érdekel, hogy mi van a ruha alatt?

Dehogynem! Én ezt így, hogy Magyarországon születtem, európai körülmények között, már nem tartom normálisnak. Anyunak is elmondtam már, tisztában van azzal, hogy a testvéreim és én is, már inkább európaiak vagyunk, mint keletiek. Más kultúrában nőttünk fel. Ha nekem most Irakba kellene mennem, és ottani szokások szerint ismerkednem lányokkal, nem menne, nagyon nem. Eleve azt sem tudom elképzelni, hogy lehet hirtelen kultúrát váltani. Nehezen tudom elképzelni, hogy bármelyik arab országban éljek.

Talán ezért nem megy az araboknak sem a beilleszkedés, amikor idejönnek, nem?

Általánosságban igaz lehet, de a mi ismeretségi körünkben élők könnyen beilleszkedtek. Azt mondják, az arabok indulatosak, nem mindig cselekszenek úgy, ahogy kéne...

Ki nem az? Vannak jó, rossz, indulatos, nyugodt stb. emberek, ehhez nem kell arabnak lenni, ezek emberi tulajdonságok.

Ez igaz, de ha az ember arab, akkor sokkal könnyebben mondják rá, hogy indulatos, kiabál stb., pedig ez bárkivel előfordul. Nem találkoztam még olyan emberrel, akit nem lehetett kihozni a sodrából. Lehet, hogy szenvedélyesebben reagálnak egy-egy dologra, de szerintem ez inkább emberfüggő.

Mondtad a beszélgetés elején, hogy más a vallásod. Tartod is?

Tartom, persze.

Forrás:Pixabay

Mit szeretsz benne, mi a szépsége?

Nagyon szeretem a ramadán időszakát, ami a 30 napos böjt: napfelkeltétől napnyugtáig nem lehet enni, se inni. Sokan azt mondják, ez kínzás, de én azt látom benne, hogy türelemre tanít, és arra, hogy becsüljük meg az ételt, gondoljunk bele a szegény emberek helyzetébe. Én nagyon finnyás vagyok, de ebben is segít: amikor anyu hozza a főztjét, akkor nem azt mondom, hogy jaj, ezt nem szeretem, ez nem finom, hanem megtanulom értékelni az ételt. Szerintem ez az egyik legszebb dolog a vallásunkban.

A kereszténységben ott van nekünk Jézus és a bölcsességei, amiket ránk hagyott, de nálatok is vannak nagy gondolkodók. Mi az a tanítás, amit szívesen átadnál minden nem muszlimnak?

Nagyon sok minden. Leginkább az, hogy becsüljük meg az életünket, ne öljük egymást, ne legyen senki öngyilkos...

Még nagyon fiatal vagy, tanulsz, de mit gondolsz, ha majd elmész valahova dolgozni, hátrány lehet az, hogy arab vagy?

Én abszolút azt érzem. Sokan elítélnek csak azért, mert arab vagyok, s bármennyire modern világban élünk - sőt, éppen azért, mert abban élünk -, rengeteg a rasszista megszólalás. Közben persze itt van a "No to racism!" mozgalom is, ami nagyon szép, nagyon örülök neki, hogy sokan próbálnak azért tenni, hogy ne utáljuk egymást, legyen mindenki egyenlő.

Hiszen sokfélék vagyunk: vannak zsidók, keresztények, muszlimok, hinduk és még sokan mások... Fogadjuk el egymást és éljünk békességben!

 

Forrás: Pexels

Filmekben látjuk a szőnyeges imádkozást. Mi a lényege a hajlongásnak, mit kell erről tudnunk?

Istenhez imádkozunk, megköszönjük, hogy életet adott, hogy van ételünk, van hol laknunk. Isten csak ennyit kér, hogy napi ötször imádkozzunk.

Meg van határozva az is, hogy mikor? És mindig a földön térdelve?

Igen, de nem kell mindig földön térdelni, ha valaki beteg, vagy gyereket vár, ülve imádkozik. Apukámnak volt egy stroke-ja, akkor ő mentesült az imádkozás alól. De ilyen a ramadán is: várandósan, cukorbetegen stb. nem kell betartani a böjtöt, mert nem arról szól, hogy mindenáron, nem kell belehalni, Isten sem ezt várja.

Mindig kelet felé kell fordulni?

Mekka felé.

Honnan tudod, merre van Mekka?

Igazából van egy olyan alkalmazás, ami megmutatja, merre van Mekka, merre kell fordulni. De vannak olyan szőnyegek, melyekbe iránytűt építettek.

Forrás: Pixabay

Még fiatal vagy, te még biztosan nem iszol, de egyébként mi a helyzet az alkohollal?

Az alkohol nálunk teljesen tiltott, sosem próbáltam, a testvéreim sem. Nagyon hamar belénk nevelték a szüleink, hogy az alkoholt zárjuk ki az életünkből. Nyilván a drogokat is, de az alkoholt nagyon. Kisgyerekkorom óta annyiszor mondták, hogy bűntudatom lenne, ha megtenném. De a vallásom miatt sem innék soha, hiszen muszlim vagyok, képmutatás lenne ma inni, holnap meg menni a mecsetbe imádkozni.
Mi lesz, ha elveszel egy fehér nőt, aki azt mondja, hogy ha a fene fenét eszik is, ő katolikus marad?

A bátyámnak magyar a felesége, aki nem vallásos, s ezzel nincs semmi gond. Mi értelme lenne bárkire  ráerőltetni valamit, amiben nem hisz? Akkor csak miattam tenné meg, nem Istenért, az meg úgy teljesen értelmetlen.

Ezek szerint nincs kikötés, hogy csak arab barátnőtök lehet.

Nincs, dehogyis! Nyilván anyukám jobban örül, ha arab, mert könnyebb vele beszélgetni, de nincs gond akkor se, ha nem az. A nővéremnek is volt már magyar párja, volt már arab is, aki ugyanígy Magyarországon született és nőtt fel, de ezek a dolgok nem számítanak.

Azért a kultrális különbségek számítanak a párkapcsolatban? Próbálod tanítani a barátnődet? Hiszen nyilván neked is vannak olyan szokásaitok, amik itt idegenek lehetnek.

Mutattam már be anyunak barátnőmet, és azért ő is annak a híve, hogy a fontos dolgokkal várjunk, ha nem is a házasság utánig, de szépen lassan építsük fel a kapcsolatot, ne egy hónap után rohanjunk egymásnak.

Legyen időd megismerni, ki lakozik benne...

Pontosan. De azért anyu is tudja, hogy így, hogy európai körülmények között nőttünk fel, nyilván más a helyzet. Ő is tudja, hogy nem tudná ránk erőltetni, de nem is akarja. Ha nagyon ebbe az irányba akart volna tolni minket, akkor apuval nem jöttek volna ide. 

Forrás: Pexels

Na, de akkor sem hagyhatjuk ki, mi van, ha olyanba szeretsz bele, akinek csak a szeme látszik, mert ugyan korábban mondtad, hogy ez neked már idegen, de az érzelmeknek nem lehet parancsolni. 

Most úgy érzem, hogy nem menne, bár sosem lehet tudni.

Akkor sem, ha megismernéd, és kiderülne, hogy ő álmaid nője?

Lehet, hogy furán hangzik, de úgy vagyok ezzel, ahogy azt a magyaroktól hallottam: A külső megfog, a belső megtart.