Élet a kerekesszékben: Merre tovább…?
Te belegondoltál már, mekkora jelentősége van pár másodpercnek? Néhány levegővételnek? Bizonyára nem, mert számodra levegőt venni természetes és magától értetődő – na, de mi van akkor, ha mégsem? Nos, az én életem pont ezért izgalmas, kihívásokkal teli, végtelenül küzdelmes, de nem panaszkodni fogok, hanem mesélni a világomról.
A továbbtanulás is egy nagyon nehéz kérdés mozgáskorlátozottként - mint ahogy nagyon sok más is -, és ez bármilyen más fogyatékosságra is igaz, hiszen sajnos még mindig nagyon kevés az olyan oktatási intézmény, ahol fel vannak készülve a „mássággal" élők fogadására, olyan iskolából pedig kifejezetten kevés van, ami a valamilyen „sérüléssel" élők befogadását teszi lehetővé.
Szóval kicsit sem egyszerű az iskolaválasztás, és igazából teljesen mindegy, hogy középiskoláról, vagy egyetemről beszélünk. Nekem pedig, aki mindig olyat akart csinálni, ami bőven túlmutat a határain, végképp nem volt az. (Nagyon sokáig hangmérnök szerettem volna lenni...)
Egy dologban biztos voltam, illetve kettőben: otthon – Pécsett – szeretnék iskolába járni és egy átlagos középsuliban. A nevelőim nagy része egy pesti helyet szeretett volna, ahova általában az intézetből kikerültek többsége megy, olyan iskola, mely javarészt sérülteket fogad. Pécsett, viszont nagyon kevés lehetőségem volt.
Volt egy hely, ahova nagyon szerettem volna bejutni. Miután letettem arról, hogy hangmérnök legyek, nagyon elkezdett érdekelni a weblapszerkesztés, és ezt ebben a suliban kifejezetten oktatták is érettségi után, részben akadálymentes is volt, de sajna végül nem volt elég a felvételi pontszámon. Ezen kívül még két hely jöhetett szóba, ebből az egyik egyáltalán nem volt akadálymentes, a másik pedig szintén csak részben volt az, de oda sérültek is jártak. Sőt! Annak az iskolának kötelező is volt felvenni bizonyos számú fogyatékkal élő tanulót. Így végül arra esett a választás.
Fel is vettek informatika szakra, de végül az utam nem arra vitt tovább, de erről majd legközelebb.
Szerintem a középiskolai felvételi volt életem megmérettetése, ott szimatolhattam bele először milyen is a való világ...