Élet a kerekesszékben: Ha meglenne a mester 10...!

Te belegondoltál már, mekkora jelentősége van pár másodpercnek? Néhány levegővételnek? Bizonyára nem, mert számodra levegőt venni természetes és magától értetődő – na, de mi van akkor, ha mégsem? Nos, az én életem pont ezért izgalmas, kihívásokkal teli, végtelenül küzdelmes, de nem panaszkodni fogok, hanem mesélni a világomról.

Forrás: 123rf.com

A sokadik rosszul sikerült – számszerűen már a 7. – műtét után egy nagyon nehéz időszak állt mögöttem és még előttem is. Benne lenni pedig az addig megélt legnehezebb helyzet volt.

Kezdődött az élet 2.0, ugyanis nagyon sok alapvető dolgot újra kellett tanulnom. Elsőre furán hangzik, de még azt is, hogy tudjak WC-be pisilni – merthogy a kórházban csak pelenkáztak, mondván, az egyszerűbb. Az is nagy kihívást jelentett, hogy megüljek egy széken biztonságosan, vagy hogy megforduljak a hasamról a hátamra és vissza, a járásról és az öltözködésről nem is beszélve.

Összességében nem is az volt a nehéz, hogy mindent újra kellett tanulnom, hiszen ez valamilyen szinten minden operáció után így van, hanem látni, érezni azt, hogy mennyire embert próbáló a folyamat. Azt is tudtam, hogy sajnos képtelen leszek majd száz százalékosan visszanyerni a régi formámat, miközben a környezetemben élők nagy része ezt várta el, szerette volna, ha minden ott folytatódik, ahol abbamaradt.

Folyamatosan csak azzal szembesítettek, hogy mennyivel rosszabb lett az állapotom, és mennyi mindent nem tudok megcsinálni, amit azelőtt igen. Bele se gondoltak, hogy én belül, lelkileg min megyek keresztül. Ráadásul a kamaszkorom kellős közepén, 16 évesen éltem meg és át mindezt.
Hiába voltam tisztában azzal, hogy én csak egy döntést hoztam – amibe tulajdonképpen nekem csak beleszólásom volt, kiskorú lévén a döntés még apukámé volt –, mégis nagyon sokáig hibáztattam őt. Persze tudtam, hogy a műtét mindig olyan, mint a lottóötös: vagy nyersz vagy vesztesz. Én rengeteget vesztettem – nemcsak akkor, de korábban is –, ám valahogy sose tudtam belőle tanulni, már ha ilyen esetekben ez egyáltalán lehetséges.

Forrás: 123rf.com

Egy-egy ilyen operáció felmerülésekor mindig az járt a fejemben, hogy mi van, ha ez az a műtét, ami valóban segíteni fog? Mindig megfogadtam, hogy ez az utolsó, ez az utolsó, de az orvosok mindig mindent olyan csábítóan, fűt-fát ígérve adtak elő. Az a bizonyos orvos, akiről most írok, nemcsak az életemet tette tönkre, de nagyon kedvesen meg is jegyezte, hogy ő örülne, ha eljutnánk a 10. műtétig. Az ő szavaival élve „meglenne a mester 10-em”.