Élet a kerekesszékben: Társam és kifejezőeszközöm

Te belegondoltál már, mekkora jelentősége van pár másodpercnek? Néhány levegővételnek? Bizonyára nem, mert számodra levegőt venni természetes és magától értetődő – na, de, mi van akkor, ha mégsem? Nos, az én életem pont ezért izgalmas, kihívásokkal teli, végtelenül küzdelmes, de nem panaszkodni fogok, hanem mesélni a világomról.

Forrás: 123RF

A Pető Intézetben minden év májusában rendeztek jótékonysági gálaműsort, ahova nemcsak ismert zenészeket, művészeket hívtak meg, hanem egykori diákokat is. Egy ilyen alkalommal találkoztam Veres Robi MC DC-vel – az iskola egykori diájával –, és lettem a rapzene szerelmese. Ezzel még inkább tetéztem a fiússágom, sőt, ezután váltam igazán fiússá.

Hamar nemcsak DC rajongójává váltam, de rappelni is szerettem volna.

A kezdetekben nem ment túl sikeresen – sőt, még ma sem megy, bár ma már csak inkább szöveget írok –, de hajthatatlan voltam, mindenáron freestyle bajnok szerettem volna lenni. Saját lemezt és klipet is szerettem volna, de erről idővel lemondtam.

A szövegírást azonban nem adtam fel, mert egyfajta kifejezőeszközömmé vált, társam lett. Szinte minden gondolatom, érzésem ezzel, ebben fejeztem ki, és fejezem ki a mai napig. Tulajdonképpen a rapszövegeimnek naplófunkciója is volt számomra, hiszen ilyenkor minden érzést, akár jót, akár rosszat, vidámat, szomorút beleírhattam.

 

A szövegeim rólam szóltak, azt mondták el, hogy legyen bármilyen nehéz, de soha ne add fel!  

2020-ban megnyertem egy dalszövegíró pályázatot.

Az egyik pályázatra leadott szövegem:

Nincstelen álmok, reménykönnyek


Ref.:
Nincstelen álmok, reménykönnyek
a szívem veritek, belőletek merítek.
Mindegy, hogy utáltok vagy szerettek.
Még ha nem is léteztek,
akkor sem feledtek.
Nincstelen álmok, reménykönnyek
a szívem veritek, belőletek merítek.
Mindegy, hogy utáltok vagy szerettek.
Még ha nem is léteztek,
akkor sem feledtek.


1.)
Nem egyszerű.
Az élet, mely csak fényképen
Gyönyörű. Nem édes.
A kávé, mely cukorral is keserű
Nem volt mese sosem, hiába hittem
Benne. Nem leszek a történetem főhőse,
csak egy apró porszeme.
Nem visz a szél semerre,
Ritkán ölel a nap melege. Elfojtott,
talán el is fogyott a levegő.
Az álmok, amik már akkor sem voltak,
mégis mindörökké léteznek.
A világot még nem láttam, csak suttogását hallottam.
Akarj élni, küzdj, hogy tudj lépni,
mosolyogni, ha majd fáj.
Hidd el, az élet vár!
Sosem leszel átlagos, lesz majd, aki megtapos,
rajtad áttapos.
Bármi legyen, légy örökké harcos!
A nehéz időkben fülemben csengenek
szívem dobbanásának szavai.
A szememben reménykönnyek gyűlnek.


Ref.:
Nincstelen álmok, reménykönnyek
a szívem veritek, belőletek merítek.
Mindegy, hogy utáltok vagy szerettek.
Még ha nem is léteztek,
akkor sem feledtek.
Nincstelen álmok, reménykönnyek
a szívem veritek, belőletek merítek.
Mindegy, hogy utáltok vagy szerettek.
Még ha nem is léteztek,
akkor sem feledtek.


2.)
Kinyílt a szemem, de a világ nem.
Valahol én is itt létezem.
Futni nem tudok, de szeretni igen.
Csak annyi a hiba bennem,
mint a többi más emberben. Mégis egy elhibázott ítélet vagyok.
A szemedben. Annyiszor öleltelek volna meg, de te mindig két
lépésre álltál tőlem, pedig belőled van a vérem.
Gondolatok, amik nap mint nap megölnek,
Hiányzik az érzés, mikor átölelnek,
nem csak tárgyakban szeretnek.
Fáj, fáj minden nap, lelkem a rab, testem a börtön.
A sebeket könnyel összeöltöm.
A szavakat, amik némák maradtak,
A kezeket, amik egy életen át nyomot hagytak.
Nincstelen álmok óvtak, reménykönnyek folytak. Hiába néztem az égre fel,
a csillagok túl távol ragyogtak.
Egy különleges helyet alkotnak. Képzelet, a hely, hol én is szabadon futok,
a hely, ahol valakinek én is első vagyok.
Nem érzem, de tudom, hogy szeretetet kapok.


Ref.:
Nincstelen álmok, reménykönnyek
a szívem veritek, belőletek merítek.
Mindegy, hogy utáltok vagy szerettek.
Még ha nem is léteztek,
akkor sem feledtek.
Nincstelen álmok, reménykönnyek
a szívem veritek, belőletek merítek.
Mindegy, hogy utáltok vagy szerettek.
Még ha nem is léteztek,
akkor sem feledtek.


3.)
A rím a menedék. Képet fest arról,
Aki lenni szeretnék.
Fájdalom, küzdelem kudarc, harc. Mesél a kitartásról, mindig megvéd
A külvilágtól.
Engedi, hogy önmagam legyek, engedi, hogy beszéljek.
Átadom, ha valamit túl nehéznek érzek.
Néha hozzábújok, ha félek.
Hozzá megyek, ha a magányban társat keresek.
Nála jobban senki, de vele mindenki megismer. Talán. Egyszer.
Ő mindig figyel.
Rajta keresztül és vele élek,
Egészet érek.
Az álmok talán nem is nincstelenek?!
A rímekben léteznek.
Hogy elhiggyem, van miért küzdjek.


Ref.:
Nincstelen álmok, reménykönnyek
a szívem veritek, belőletek merítek.
Mindegy, hogy utáltok vagy szerettek.
Még ha nem is léteztek,
akkor sem feledtek.
Nincstelen álmok, reménykönnyek
a szívem veritek, belőletek merítek.
Mindegy, hogy utáltok vagy szerettek.
Még ha nem is léteztek,
akkor sem feledtek.