Mi a helyzet most? - Élet egy sérült testvérrel

Ebben a bejegyzésben a mostról írok, arról, hogy mi a helyzet nálunk idehaza jelenleg.

Ez a cikk egy blog negyedik bejegyzése. Ha még nem olvastad az első három cikket, itt, itt és itt megteheted.

Vác közelében élünk egy kis településen, frissen épített házunkban. Tősgyökeres, több generációra visszamenően budapesti család lévén nagy váltás ez nekünk, hisz a legtávolabbi település, ahol korábban éltünk, az egy városhatárra ránőtt, ahhoz közvetlenül kapcsolódó agglomerációs kisváros volt, ahová még a BKV is kijárt.

Forrás: Pixabay

Nagy váltás ez Zsoltinak is. Egy panellakás szűk kis szobájából átkerülni egy hatalmas és tágas kertesházba sok pozitív hatássak járhat egy értelmi sérült számára (is). És mivel múltkor azt ígértem, hogy beszélek kicsit a gyógyszerek mellékhatásairól, gyorsan kapcsolódnék is ehhez. Minden nap bepisilt.

Bizony, az utóbbi egy évben nagyon ritka volt az olyan éj, ami ne nedves reggellel zárult volna. Korábban is voltak esetek, amikor néhány napig-hétig az életünk része volt a jelenség, majd elmúlt, az utóbbi több, mint egy év azonban folyamatos küzdelemmel járt.

Forrás: Pixabay

Nemcsak hogy bepisilt, de ezt ráadásul egyáltalán nem tudta felfogni. Nem érzékelte problémának, hogy benne feküdjön, nem értette meg, miért kell őt lefürdetni, miután megtörténik, és az sem volt teljesen világos számára valószínűleg, hogy miért tűnik el minden ágyneműje és a matraca, amíg a fürdőszobában van.

Korábban évekig volt probléma az, hogy éjszaka kijárogatott vécézni, ezzel pedig zajt csapott és felébresztette a szüleimet, akiknek a szobája közel volt a mosdóhoz. Viccelődtünk is vele, hogy mennyire visszasírjuk azt az időszakot.

Forrás: Pixabay

A bepisilések oka kettős lehet. Egyrészt a gyógyszerek roncsolhatják – és valószínűleg roncsolják is - a veséit, másrészt pedig - és erről nem rég beszélt az orvosa – lehetséges, hogy bizonyos alvás közbeni vizelettermelést szabályozó hormonok alul- vagy túltermelődnek.

Ez az egész nagyon nagy fizikai és pszichológiai megpróbáltatásokkkal járt. Én éjfélkor ébresztettem fel, hogy menjen ki vécére, a szüleim pedig hajnali négy óra környékén. Minden éjszaka természetesen. Előfordult olyan, hogy éjfélkor már be volt pisilve, sőt, olyan is, hogy éjfélkor lecseréltük az átázott ágyneműjét (ekkor már nedvességtől védett matraca volt), majd négykor megint be volt pisilve.

Az egész egy fájdalmas agyrém volt. Miért indokolt a volt? Tulajdonképpen nem az, hisz néha most is megtörténik, hogy bepisil. Pelenkában alszik, de sajnos nem elérhető számára a teljes vízzáró típus, ezért bár fékezi, de meg nem akadályozza, hogy az ágya megázzon. Azonban ez alább hagyott, néha megtörténik, de csak ritkán. Csupán néhány hete-hónapja van így, de visszakanyarodva az új házunkhoz és lakóhelyünkhöz, épp néhány hete-hónapja költöztünk be.

Pszichológiai faktorok is közrejátszanának? Én úgy gondolom, hogy nagyon valószínű. Zsolti nagyon jól érzi magát itt, a hatalmas kertben rohangál nevetve, a szobája is sokkal tágasabb és vidámabb színű, mint az előző helyen. Nem tartom tehát kizártnak, hogy bár elmondani nem tudta, nagyon szoronghatott a kert nélküli kis lakásban. Azonban pár év telek-huzavona, engedélyeztetések sorozata és egy kis építkezés után sikerült egy olyan környezetet teremteni, amiben jól érezheti magát. És mind jól érezhetjük magunkat.