Belépő az elvárások nélküli, teljes szabadság birodalmába

Kislányom! A jó szex nem egyenlő a szerelemmel - ez volt édesanyám szexuális felvilágosításának első mondata. Akkor megdöbbentett, de ma már tudom, aranyigazságot mondott. Az előző részben elkezdtem ecsetelgetni, hogy egy számomra ismeretlen világba kerültem, pedig csak haverkodni terveztem. És még messze nem volt vége a meglepetéseknek!

Korábban meséltem, hogy engem egyszerűen nem hoz lázba a túlságosan hosszúra nyúló aktus. Nem izgalmas, nem dob fel, nem köt le.

A rutin kiöli a szex igazi ízét, még akkor is, ha mindez többszörös orgazmussal kecsegtet. 

Meg azt is meséltem, hogy őszintén bevallottam a srácnak, bennem most ne lásson gyengéd nőt, érzelmi partnert, mert a jelenlegi állapotomban nem vagyok képes erre. Nem lepődhetett meg ezeken, hiszen nagy haverságban voltunk, s mindent megosztottunk egymással az előző tapasztalatainkról. 

Szóval, mivel az előző találkozónk jól sikerült, azt azért jeleztem neki, hogy a szextől viszont nem zárkózom el.

Mindezek ellenére, hiába volt jó az első, az ember a tapasztalataira épít, s picit tartottam attól, hogy mi lesz, ha hosszabb ideig leszek nála?!

Kár volt ezen morfondírozni, mert ott minden átíródott!

Már pár hónapja foglalkoztam a tantrikus szexszel elméleti formában, végeztem gyakorlatokat, de sosem gondoltam, hogy ehhez partnert keressek, vagy lehetséges ilyet találni.

Ennyire nem gondolkodtam előre, meg lekötött az elmélet. 

No, hát, ami ott történt a tíz óra alatt, az logikailag és biológiailag is az értelmezhetetlen kategóriában landolt nálam!

Azelőtt soha nem fordult elő velem, hogy folyamatosan a gyönyör, kéj, és eksztázis állapotában vagyok, akár hosszú órákon át is. A parányi szünetekben, amikor épp nem egymásban merültünk el, és leltük végtelen élvezetünket egymás testében, beszélgettünk is.

Na, jó, igazából nevettünk, felszabadultan kacarásztunk, s közben néha potyogtak az örömkönnyeink.

Nemhogy a könyvet nem vettem elő, de semmi nem tudott rajta és azon az állapoton kívül beférkőzni a gondolataimba. Egy pillanatra sem!

Az a két óra, amit alvással töltöttünk, végül szintén meglepetést okozott nekem.

Az első férfi lett, akinek az érintése hosszabb idő után sem vált zavaróvá, kényelmetlenné. Pedig említettem, hogy eddig nekem ez nem nagyon ment.

Tudtam viselni a szinte ringató ölelését. Mit viselni?! Kifejezetten kívántam, jól esett.

A világ legtermészetesebb dolga volt az ott akkor és úgy.

Utólag hazafelé gondolkodtam el azon, hogy jé, valóban nem kalandoztam el, egyszer sem unatkoztam.

Végig jelen voltam, ott tudott tartani.

Bármennyire is sziruposnak tűnik tőlem, amit mondani fogok, de muszáj, mert ez jön.

Igazi jelenlét volt, befogadó figyelem, létezés, ítéletek, kivetítések, elvárások nélküli teljes szabadság.

Áramlás. Tánc. Hol kemény rock and roll, hol tangó... minden szín, árnyalat, mélység és magasság. Szépség.