Nem megy a relaxálás? Hallgass lo-fit!

A YouTube-on böngészve valószínűleg már te is találkoztál lo-fi klippel, ám nagy eséllyel elképzelésed sem volt róla, mi is az. Itt az idő, hogy megtudd!

Ami régen rossz volt, az ma már nem feltétlenül azHa a lo-firól nem is, ellentétjéről a hi-firől tuti hallottál. Jogosan merül fel benned a kérdés: ha a hi-fi képviseli a minőséget, és ennek ellentéte a lo-fi, akkor mégis miért szentelünk neki egy egész cikket?

A lo-fi ugyan az elmúlt években lett igazán felkapott, gyökerei egészen az 1960-as évekig nyúlnak vissza. "Low Fidelity" - ezzel a jelzővel bélyegezték azokat a lemezeket, melyek valamilyen meghibásodás okán az elvártnál gyengébb hangminőséget produkáltak. Lényegében a múltban selejteknek, tökéletlen alkotásoknak számítottak. Aztán az emberek rájöttek, hogy maguk is tökéletlenek, ráadásul a tökéletesség egy idő után baromi unalmas tud lenni.

Egy ok, amiért már megéri lo-fit hallgatniMutass valakit, aki képes leélni úgy az életét, hogy kisebb-nagyobb tennivalói alatt ne szólna a YouTube vagy a Spotify a háttérben! Azonban a tudomány legfrissebb eredményei szerint korántsem mindegy, mit teszünk be "csak úgy hallgatni". Nem, ez nem a szokásos "britt tudósok kimutatták..." duma.

Az alacsony hanghullámok stimulálják a nagyagy koncentrációért felelős területeit, így növelve a teljesítőképességet. A lo-fi kombinálja a jazzt, hip-hopot, akusztikus és elektronikus zenét olyan természetes hangokkal, mint például az esőcseppek hullása vagy a szellő zúgása. A végeredmény egy tanulásra, relaxálásra egyaránt tökéletes "háttérzaj".

A zene mindig az életünk része volt, és bizton állíthatjuk, az is marad. A lo-fi csak egy a temérdek stílus között. Nem szereti mindenki, de nem is kell. Ellenben, ha nehezen megy a készülés a vizsgákra, vagy szimplán szeretnél elmélyülni gondolataidban, akkor keresve se találhatnál jobbat!