A terrortámadást megakadályozták, de önmagukat már nem tudták megmenteni az utasok

2001.09.11. Az USA tragédiája, a világ tragédiája. A nap, amikor minden megváltozott. Örökre. 

Iszlám. Vallási fanatizmus. Al-Kaida. Bin Laden. Terrorizmus.

Forrás: AFP/Seth Mcallister

Ezeket a szavakat pörgettük a fejünkben újra és újra, miközben a tévében néztük, ahogy leomlik a World Trade Center egyik, majd másik épülete. A Világkereskedelmi Központ épületeibe repülőgépek csapódtak. Közben egy másik helyszínen, a Pentagon oldalába is becsapódott egy gép. És egy repülő még hiányzott, hiába keresték, szólongatták a légiirányítók, nem jelentkezett. Ez volt a United 93-as járata. 

A járat melynek utasai halált megvető bátorsággal szálltak szembe a terroristákkal, s foglalták vissza a gépet, hogy megakadályozzák, hogy az egy újabb épületbe csapódjon, ami, mint utóbb kiderült, a Capitolium, vagy a Fehér Ház lett volna. A fedélzeten tartózkodó 44 utas mindegyike meghalt, ahogy a repülőgép személyzete és a terroristák is. 

Forrás: Photo12 via AFP/Archives du 7e Art/Universal Pictures/Universal Pictures

Paul Greengrass filmje, a United 93 tartózkodik a hatásvadászattól, nincsenek benne szuperhősök, túldramatizált jelenetek - éppen elég drámai a valóság is -, kizárólag hétköznapi embereket látunk, hétköznapi háttérrel. Ebben a filmben nem parádéznak sztárszínészek, nem hollywoodi szuperprodukciónak készült, csupán emléket akart állítani azoknak az embereknek, akiknek hála a járat nem érte el az eltérítők által kijelölt célját. 

A rendező több hónapos kutatómunkával tárta fel a San Franciscóból 30 perces késéssel induló járaton történt eseményeket. Megkereste az utasok hozzátartozóit, akik közül többen beszéltek telefonon a gépen tartózkodó szerettükkel, miközben az eltérítés zajlott. Meghallgatták az ominózus napon szolgálatot teljesítő katonai és civil légiirányítókat is, akik közül többen részt vettek a film készítésében is, a légiirányítók közül sokan önmagukat alakítják. 

Van jelentősége az említett fél órának, amivel később szállhatott fel San Franciscóban a United 93, mert ez tette lehetővé, hogy az eltérített gép utasai, akik közül többen telefonáltak a szeretteiknek, hogy elmondják, mi történt velük, éppen családtagiaktól tudják meg, hogy három másik gépet terroristák vezettek az USA fontos épületeibe. Emiatt döntöttek úgy, hogy megakadályozzák, hogy a 93-as járat is becsapódjon, feltételezek szerint a Capitoliumba, s az életük árán is visszafoglalják a gépet. És ez sikerül is nekik, de ahhoz már későn, hogy a saját életüket is megmenthessék. 

Paul Grenngrass filmje, melynek képi világa, zenéje és vágása is fantasztikus, nem beszélve a színészek és nem színészek túlzásoktól mentes játékáról, eléri a célját. A nézőt a képernyő elé szögezi, gondolkodásra készteti, a United 93-as járat hétköznapi hőseinek pedig csodálatos emléket állít.