Cölöpökön álló falu

Ha azt mondom Kambodzsa, már mondod is, hogy Angkor fantasztikus templomai maximálisan bakancslistásak. Valóban lenyűgöző, csodálatos, elképesztő és még megannyi szinonima. De ha még beljebb utazol az országban egészen a Szap-tóig, egy eddig nem látott világ tárul eléd.

Délkelet-Ázsia legnagyobb tavához érve átértékelődik bennünk, mi is az igazán fontos. Ahogy autónkkal haladunk át egy poros úton, Sarorn, khmer barátunk óvatosan megjegyzi, hogy

ezt az utat bizony az esős évszak után mindig újra kell építeni, mert elmossa a víz, teljesen elzárva a helyieket a világ többi részétől.

Az idegenvezetőnkkel, SarornnalForrás: Monostori Rita

Sarorn idegenvezetőként dolgozik, és az első találkozásunkkor megegyeztük, hogy oda is elvisz, ahol nem készülnek képeslapok.

A Tonlé Sap tónál lévő lebegő faluhoz érkezünk. Az itt élők hatalmas cölöpökön álló házakban élnek. Így januárban épphogy két méter a víz mélysége, de nyáron tíz méter fölé emelkedik a vízszint. A faluban sokáig nem volt áram, ma már a legtöbb családnál van.

Forrás: Monostori Rita

 

Halászatból élnek, és a tó vize jelent számukra mindent. Abban fürdenek, ebből főznek, ezen utaznak. A gyerekek szinte hamarabb tanulnak meg csónakázni, mint járni. Mindenki dolgozik, és túlél. Nincs idejük azon gondolkodni, milyen idei trendek szerint rendezzék be otthonukat.  

Ahogy beszállunk egy lélekvesztőbe, egy mindennapos terhes fiatal nő lép a fedélzetre. Ő lesz itt a kapitány. Laza mozdulattal berántja a motort, majd előre megy a kormányhoz, és már indulunk is.

Forrás: Monostori Rita

Mondhatnánk, hogy izgalmas hajókázás, de a képeket készítve azon kapjuk magunkat, hogy inkább eltesszük a telefont. Furcsa érzés itt fotózni. Ez nem az a táj, amely előtt telibe mosolyogsz a szelfin, miközben a háttérben egy másik megpakolt vízi jármű jön szembe, amelyet egy kisfiú vezet - mint később kiderül, a nő idősebb gyermeke.

Inkább csak nézelődünk, látjuk a halászokat, a mindennapi életet. Ők meg néznek minket, ahogy itt ülünk, és mennyire ráérünk.

Forrás: Monostori Rita

A mangrove erdőnél kisebb csónakba kell átülnünk, itt már csak evezni lehet. Egy idős ember a helyi "gondolás". Dúdolni kezd, majd ránk mosolyog. Semmi o sole mio, számunkra akkor mégis a legszebb dal.

Ha itt boldognak lehet lenni, akkor tényleg bárhol a világon.