Extéma

Az exekről úgy beszélj, ahogy a temetőben szokás. Jót vagy semmit. De azért a jót se vidd túlzásba. Szólj most, vagy hallgasd el örökre.

Olyan ez, mint a vékony jég. Ha rátévedsz, nem tudhatod, hol fog beszakadni alattad. Szentül hiszed, hogy átsiklasz majd rajta könnyedén, ám közben végig látod, ahogy ott kísért a vízben a talpad alatt. Aztán eljön az a pont, amikor nyilatkozni kell, és mindenkinek jobb, ha nem süllyedsz el egy fagyos hangulatban.

Exe mindenkinek van, így vagy úgy, de a múlt része, a poggyász tartozéka. Az, hogyan beszélsz róla, görbe tükröt tart feléd. Hiszen, valamiért anno te választottad, vagy ő téged. Jelenesetben mindegy is, csak a nyelvtan része, és a terelésé. Egy pár voltatok, egy közös döntés tagjai. Mondják, mindig kettőn áll a vásár... Egy kapcsolathoz két ember kell... És egyéb okkal klisévé vált klisék.

Gerd Altmann képe a Pixabay -en.


Ne legyen téma az első randin, se a másodikon. De ne zárkózz el, ha mégis rákérdez a másik. Tudd elmondani, miért lett vége, lehetőleg egy kevésbé összetett mondatban. Ha pedig még mindig indulatos vagy a témával kapcsolatban, köszönd meg a vacsorát, menj szépen haza, és hívd fel akkor a veled szemben ülő potenciális jövőképet, ha már túl vagy rajta.

Copyright: akz


Az extéma nem nehéz falat, ha a helyén kezeled, a múltban, az ex-életedben, és nem próbálod vele kompenzálni a jelent. Ha a jégen lenézve, csak elmosódott homályt látsz, és nem vibráló sötétséget.