Miért is nem sírhatnak a fiúk

Korszakonként változik, hogy éppen mi férfias és mi nem az. Régen például elképzelhetetlen dolognak tartották, hogy egy férfi a jurtán belül aludjon. Napjainkban már mindenképp meglepő lenne, ha tíz óra körül pizsamás fickók érkeznének a körútra szunyálni.


Az első biztos jel, hogy életünk egy üzemkész szervezettel indul, nemtől függetlenül, a felsírás. Ezután még jó darabig nincs más eszközünk, amivel kommunikálni tudunk a külvilággal. Ez nem érzelmi kitörés. Később már az is, de eleinte az egyetlen lehetőség a túlélésre.

Ne sírjál, nem vagy te lány!

- mondják a szülők, mert nem kívánnak egy síró-pityogóval együtt élni. De mi következhet abból, ha lessük a kis édes minden kívánságát és próbálunk a kedvére tenni, csak hogy ne bőgje el magát?

Valami más módszer kifejlesztése a traumák elnyomására, a lelki fájdalom kinyilvánítására. Totális elfojtás.

A Boys Don't Cry című dal a The Cure-tól kiválóan prezentálja, milyen mélyen ültették ezt a macsó tudatot a férfiakba (jó, ne általánosítsunk, csak a szerzőről van szó), és hogy ennek milyen hosszú távú következményei lehetnek esetleg egy párkapcsolatban.

A történet szerint a férfi elveszíti szerelmét és nevetéssel próbálja palástolni, hogy valójában mennyire sajnálja. Még bocsánatot is kérne a hazugságai miatt, dehát a fiúk nem sírnak.

Nincs egyszerű dolgunk, hiszen ez egy fel nem dolgozott téma és szimbólumként is rengeteg mindent kifejez. Gondoljunk csak a könnycsepp tetoválásra, ami -- bizonyos körökben -- kifejezetten macsó dolog.

Vagy a színház síró-nevető jelképe, amely két maszkot ábrázol. Régen a színészek ilyen maszkokat viseltek, hogy a távolabb ülők is láthassák, éppen mit érez a színész.

A sírás emberi dolog. Nem női, vagy férfi. Áradjanak csak azok a könnyek!