Értelmetlen érzelmek

Az igazi szerelem döntés kérdése. Az érzelem önmagában nem elég, ám ha nincs értelme veszélyessé válik. De érzelmek nélkül meg mi értelme van az egésznek?

Már gyerekkorunk óta a szőke hercegről olvasunk, akiknek csókjáért megéri kiköpni az almát egy üvegkoporsón keresztül is. Majd Hollywood küldi szeretettel az örökkévalóságig tartó egymásra borulást távolodó snittel a Brooklyn híd közepéről. Mi meg itt maradunk azon dilemmázva, ezek után ciki-e vagy sem jobbra húzni ezt a Mr. Félmegoldást a Tinderen. 

A szerelmet annyira könnyű túlmisztifikálni. Az embert társaságban tökéletesnek látod, aztán rájössz otthon négyszemközt, hogy egy dörgedelmes átok, de mégis vele vagy, mert annyira jófej. Mások szerint.

Találkoztok, elképzeled, milyen lenne vele, aztán megismered, és képtelen vagy elfogadni, hogy sosem lesz olyan, mert sosem volt olyan. De meg akarod változtatni, megpróbálod, elvérzel, és azt érzed, ennyi meló után, hogy lehetne feladni, hisz már majdnem kész. Szerinted.

Fantasztikus szerető, lángol a tested, ha csak rá gondolsz. Büszkén lépdelsz mellette a jobbján, aztán a balján, majd mögötte. Kiüresednek a beszélgetések, és be kell látnod, valójában sose beszélgettetek, ráadásul már a szex sem olyan jó. Te vagy a hibás. Szerinte.

Félsz boldog lenni. Fűrészeled a gallyat, amelyen ülsz, pedig letörne magától is. Pofára esel, és csodálkozol. Az igazi szerelem egy jó döntés, melyre nap mint nap úgy gondolsz, hogy most sem csinálnád másképp. Nem egy másfél órába sűríthető romkom. Akkor a legjobb, ha senki nem nézné végig rajtad kívül. Szerintem.