Rózsaszirom anyáknak, lányoknak, mindenkinek

Nem vagyok egy sütitündér, de ha az anyák köszöntéséről van szó, bármit bevállalok. Még egy ilyen flancos nevű, ám annál egyszerűbb pétales de rose-t is. Ha hallanátok, ahogy ismételgetem "pétáldörhhhóz"...

Mielőtt valaki azt hinné, hogy hörgök (rhhhóz), és kihívná a mentőket, nekiesek a sütinek, de előtte elindítom az egyik kedvencemet, amit ezúton is szeretettel küldök az anyáknak, és "mindenkinek, aki szereti". Igen, tudom, pókhálós már, de én úgy hiszem, hogy azok a számok, amik képesek megmozgatni igazán az embert, sosem porosodnak...

Amíg Indila Párizs felett repked, és önmagát keresi, addig én előkészítem a hozzávalókat. Alma, lekvár, citrom (ne keresd a fotón, erre később visszatérek), leveles tészta, vanilincukor, kis fahéj, szegfűszeg, muffinsütő, s pici vaj a forma kikenéséhez. Voilá, ez ennyi.

A tojást csak az ellenség megtévesztése miatt tettem oda, szerintem nem lesz rá szükségForrás: Eli

Nem csak a tojás megtévesztő (kenni terveztem a tésztát vele, viszont rájöttem, hogy felesleges), de a narancs is, aminek citromnak kéne lennie. Nem volt itthon, így citromlével és naranccsal helyettesítem. Citrus citrus, n'est-ce pas?!

Szóval: almát megmosod, félbevágod, kiveszed a magházat, aztán ujjaidra vigyázol szépen, miközben vékony szeletekre vágod, sarvalod. Ó jaj, nekem itt elindult az "egyhelyben forgás" Indilától, és úgy beindultam, hogy nem csak az ujjam, hanem a konyha is veszélybe került... 

Az almaszeleteket beleteszed egy edénybe, melegvizet öntesz rá, hogy ellepje, itt jönne a citrom leve, én helyette teszem a narancslét, kis citromlével bolondítom, majd rászórod a vanilincukrot, beleteszed a fahéjat, szegfűszeget, és egy percre bedobod a mikróba.

Forrás: Eli

Indila elkezdett a "saját fejével beszélni", s bár ez sokkal kommerszebb, mint az előzők, ahogy pörrrrgeti a fejbeszédet, kifejezetten üdítő tésztázás közben.

Kiveszed a leveles tésztát a csomagolásból (nagyon körültekintő tudok lenni olykor, és rém alapos), kihajtod, majd elvágod középen, aztán hosszan. Nekem nyolc vékony szelet jött ki. Je montre...(mutatom)

Forrás: Eli

A tésztát megkened a kedvenc lekvároddal, vagy akármiddel, aztán jön a mutatvány legnehezebb része, bár az sem kihívás.

Tudom, tudom, nekem is egy csomó vicces dolog jutott eszembe erről a apparence-rólForrás: Eli

Az almaszeleteket a tésztacsík tetejére pakolgatod egymás mögé, hogy picivel a tészta fölé lógjon, s ha ez kész, ráhajtod a tészta alsó részét, mintha betakargatnád a gyereket. Feje kint van, bonjour

Forrás: Eli

Az egyik végénél elkezded szépen feltekerni, közben vigyázol, hogy ne hulljanak ki az almák. Olyan kis pofás tekercsed lesz. A kikent sütőkbe beleteszed a szirmokat. Emlékszel? Mondogatod szépen, pétáldörhhhóz! Amúgy most esik le, miért rózsaszirom a neve? Miért nem almaszirom? A pétales de pomme is kellően flancos, nem is értem... Na, vissza a sütihez.

Forrás: Eli

Jön az izgalom! Megég vagy nem ég meg, ceci est la question?! 25 perc alul felül sütő módban, 200 fokon. Ha nagyon égne, vegyél vissza a hőből picit.

Indila mintha megérezte volna, hogy átfutott az agyamon, mi van, ha "isa pur és homu" lesz belőle, és nem tudom a végeredményt megmutatni nektek?! Rázendített az S.O.S-re...

Az almaszeletek szélei bepirultak, de sebaj, így kapott a szirom egy kis karamelles ízt. Ez fantastique!

Forrás: Eli

Sütéssel együtt nem szöszöltem vele egy órát, szóval lepjétek meg anyát, magatokat, és ne feledjétek megpörgetni:

Péétáldörhhhóz!

Au revoir,

Miss Brulée