Ugyanaz mással

Tudom, nem így tervezted. Ezt nem szokták eltervezni. Ilyen kétségbeesett tekintettel meg pláne. De a lényegen nem változtat. Elmondod neki?

Hogyhogy melyiknek? Szóval egyik sem tud a másikról? Még az is lehet, így a jobb, mármint nem neked, bár végül is nekik sem.

Tudod jól, melletted állok, nem fogok nekiállni az egyenességről meg a fair döntésekről papolni. Megtörtént, elragadott a hév, mint egy jövendőbeli ötös metró.

Az igazságérzet néha önzőség, neked könnyebb lesz, mert végre nem cipeled a terhet, elmondtad, mea culpa, mantra és három miatyánk. Cserébe viheti tovább ő helyetted, messze nem udvariasságból, aztán szépen beleroppan a gerince, pedig volt neki.

Ja, nem csupán egyszeri alkalom volt? Elbizonytalanodtál? Már nem is vele akarsz lenni? Akkor nem maradhatsz csendben. Elmúlt a hetvenes évek őrületes divatja, hogy leugrasz cigiért, aztán nettó húsz évig nem találsz haza. Nyilván nem is így akarod, csak nem tudod, hol kezdd.

Olyan hosszúak ezek a monológok, hogy juthattatok idáig. Pláne ha az első mondatból megtudja, mi történt, már nem is fogja hallani a többit, bárhogy magyarázkodsz. Kifelé forduló, túlgrimaszolt némafilm lesz az egész, valami botrányosan zavaró zongoraszólóval.

Copyright: Antonio Guillem

Most elbizonytalanodtál? Olyan régóta vagytok együtt, annyi mindent éltetek már át. Vagy pont hogy nem? Többet akarsz mással? Meg tudod egyáltalán fogalmazni, mit is szeretnél igazán? Néha pont ugyanaz a más, akivel lehetne több. Ott áll melletted, csak igazi, illúziók nélkül.