A szőlőhegyen túl

Hol volt köves út, hol nem volt, csak földút, a szőlőhegyen is túl, ahol a kurta farkú vaddisznó árkot túr Csopak és Paloznak határán, volt egyszer egy kis házikó.

Itt éldegélt egy kedves család, aki pár perc alatt szeretettel átadta a bejárati ajtó kulcsát, majd lehajtott a dombokon. Mi pedig megérkeztünk egy mesebeli környezetbe, ahol tényleg csak a madár jár, de az is csak tisztes távolból, és boldogan rogytunk le a kerti padra.

Előttünk sárguló levelek és szőlőtőkék, amíg csak a szem ellát, majd zárásképp a Balaton adott keretet a tájnak. Ez már panoráma! Megveregettük egymás hátát, hogy akkor irány enni, inni venni, majd visszajönni, és folytatni eme tökéletes társas magányt.

Nagyon szeretjük a Balatont, minden irányból, legyünk északon, délen vagy a tó közepén, számunkra mindig szép. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert itt mindig találkozunk értékes és érdekes emberekkel is. Nagyon jó nyáron a megannyi program és hűsítő csobbanás, de számunkra talán a nagybetűs szezonon kívül még kedvesebb ez a környék. Az már csak tényleg hab a tortán, hogy novemberben nem tart erre a fél ország az M7-esen, valamint a kapun kilépve sem kell elsőbbséget adni a magával ragadó tömegnek.

Csopakról és Paloznakról kijelenthetjük, hogy mindkettő tökéletesen négy évszakos település. Nem csak a fürdés és napozás, vagy a Jazzpiknik miatt érdemes ellátogatni ide. Lehet kirándulni, a Csákány-hegyi kilátóból látni a Bakonyt, valamint a Balaton keleti medencéjét. Felejtsük el a csárdákat, fantasztikus új éttermek nyitottak, ahol a menü nem egy teljes, képes enciklopédia, hanem egy oldalon pár fogás, de mind friss és tökéletes. Hozzá a csopaki borvidék legjobb olaszrizlingjeibe botlunk úton-útfélen.

A nap végén külön élmény volt, a közvilágítás hiánya, azon gondolkodtunk hátra dőlve, mikor láttunk utoljára ennyi csillagot. Ez a boldogan éltek hangulat, olyan érzéssé eszkalálódott, hogy hiába van holnap itt a vége, nem akarunk mi elfutni sehova.