Nemzeti ünnepre ébredtünk - Ma 65 éve tört ki a forradalom!

1956. október 23-án forradalom tört ki Budapesten. A magyar szabadságot szomjazó forradalmárok egyedül vették fel a harcot a Magyar Népköztársaság, a Vörös Hadsereg, a KGB és az ÁVH ellen.

 

Miért volt szükség forradalomra és szabadságharcra?

1945-ben a Magyar Királyság feltétel nélkül megadta magát a szövetséges erőknek, miután a Vörös Hadsereg keresztül haladva az országon felszámolta a nemzetiszocialista megszálló erők hatalmát. Ez egy nagyon jó dolog volt, mondhatni a legjobb, ami történhetett, hisz a nyilasterrornak végeszakadt, az intézményes etnikai tisztogatások a múlté lettek. Éppen csak arra nem számítottunk, hogy a SZEB (Szövetséges Ellenőrző Bizttság) a Szovjetuniót fogja "megbízni" Magyarország békéjének fenntartásával. Így hát a Vörös Hadsereg kéretlenül itt felejtette magát.

1945-ben a Független Kisgazda Párt jelentős többséget szerzett a magyar országgyűlésben, ezzel készen állt arra, hogy demokratikus kormányt alakítson egyedül. Igen ám, de a szovjetek vezette magyarországi SZEB nem hagyhatta ezt. Koalíciós kormány megalakítására kényszerítette a kisgazdákat a kommunistákkal, a szociáldemokratákkal és a parasztpárttal.

A kormány kulcsfontosságú pozícióit, így a rendőrséget vezérlő belügyminiszteri tárcát is a kommunisták kaparintották meg. És hiába volt a miniszterelnök kisgazda, nem tudta ellensúlyozni a vörösök előretörését. 1947-ben aztán nyílt választási csalással a kommunisták és a szociáldemokraták szereztek koalíciós többséget. 1948-ban a két párt egyesülésével létrejött a Magyar Dolgozók Pártja, ezzel pedig a magyar pártállam, egypártrendszer és totális kommunista diktatúra.

1953-ig a magyar nemzetet szemérmetlenül kifosztó államhatalom háborítatlanul sanyargathatta az országot. Ám 1953-ban meghalt Sztálin. A Szovjet Kommunista Pártban lezajlott hatalmi harc eredményeképpen Berija és Malenkov eltávolításával Hruscsov került hatalomra, aki a sztálinizmus teljes felszámolását és a szovjet típusú államszervezet megrefomálását tűzte ki célul. Így még hatalomra kerülésének évében megfosztott hatalmától minden kelet-európai szocialista államvezetőt, akik addig a sztálinizmus ideáit követték. Így lett Rákosi Mátyás is eltávolítva hatalmából.

A nyomor és elnyomás azonban nem sokat enyhült idehaza. Bár alábbhagyott a csengőfrász, az embereknek továbbra is mélyszegénységben és halálfélelemben kellett élniük.

Miért tört ki a forradalom?

1953-ban Nagy Imre lett a pártállam vezetője. Reformtörekvéseivel kedvelt lett a magyar közéletben: teljes amnesztiát hirdetett, felszámolta az internálótáborokat és az ÁVH önállóságát. 1955-ben azonban a Rákosihoz hű körök visszaszerezték tőle a hatalmat. Hegedűs András lett a minisztertanács elnöke, azonban a rákosista kör nem maradhatott sokátig. A belső reformellenzék miatt már nem lehetett visszaállítani a rákosista diktatúrát, ráadásul a Szovjet Kommunista Párt XX. Pártkongresszus kimondta a sztálinista diktatúra bűnösségét.

Még szintén 1955-ben a Vörös Hadsereg kivonult Ausztriából, ám a reményekkel ellentétben Magyarországról semmi szándéka nem volt eltávozni. Ettől és a korábbi visszarendezési kísérletek hatására egyre nőtt a feszültség az országban. 1956-ban munkásfelkelés tört ki Lengyelországban, amit a kommunista lengyel kormányerők szinte azonnal vérbe folytottak. Ekkor elszakadt az utolsó cérna is. Debrecenben diáklázadás tört ki, majd hamarosan Budapesten is megkezdődtek a forradalmi megmozdulások.

1956. október 23-i forradalom 16 pontjának követelései:
1. A szovjet hadsereg vonuljon ki!
2. Legyenek új választások a Párton belül! Új Központi Vezetőség kell! Hívják össze a Pártkongresszust!
3. Nagy Imre alakítson kormányt! Váltsák le a rákosista bűnösöket!
4. Nyilvános tárgyalást Farkas Mihály ügyében! Rákosi Mátyás azonnali felelősségre vonását!
5. Általános, egyenlő, titkos választásokat több párt részvételével! Új nemzetgyűlést és sztrájkjogot!
6. Kölcsönös be nem avatkozási szerződést a Szovjetunióval és Jugoszláviával!
7. A gazdaságot szervezzék át népérdek alapján!
8. Külkereskedelmi szerződések, a háborús jóvátétel és a magyar uránérc ügyét hozzák nyilvánosságra!
9. Új és igazságosabb béreket!
10. Vizsgálják felül a beszolgáltatást, új gazdatámogatást!
11. Független igazságszolgáltatást! Gulag-foglyokat haza! Ártatlanokat eresszék el!
12. Szólásszabadságot és szabad sajtót!
13. Távolítsák el a Sztálin-szobrot!
14. Új címert! Új katonai egyenruhákat! Március 15. legyen nemzeti ünnep, október 6. pedig nemzeti gyásznap! Szolidaritást a lengyel néppel!
15. Október 27-én az országos diákkonferencia döntsön a követelésekről!

A szabadságharc elvesztése és jelentése

Azt senkinek sem kell bemutatni, hogy a forradalom és szabadságharc mégis hogyan zajlott 1956-ban. Az iskolában ezt belénk verték, tudunk Nagy Imre 1956-os kormányra emeléséről, a forradalom győzelméről és az új állam megalakulásáról. Tudjuk, hogy a melbourne-i olimpián már a Kossuth-címer oltalma alatt vett részt Magyarország. De akkor mégis mi történt?

A forradalom sikeres volt, a szabadságharc megbukott

Magyarország kimondta függetlenségét és semlegességét. Október 25. és november 3. között teljeskörű reformintézkedéseket vittek sikerre. November 4-én azonban a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége váratlanul, a nemzetközi tiltakozás és a friss függetlenség ellenére támadást indított Magyarország ellen. A Szovjetunió nem egy lázadást vert le ekkor, hanem egy független, legitim államot támadott meg!

Ellenkormány alakult Ungváron, amely arra kérte a dolgozó népet, hogy lázadjon fel a népellenes ellenforradalmár kormánnyal szemben. A  dokumentum aláírója Kádár János volt, akinek a neve mellett a "miniszterelnök" cím szerepelt. Nem sokkal később azonban a Kossuth Rádióban tartott rádióbeszédében Nagy Imre ezt mondta:

Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!

November 4-én délután már a főváros minden kerületében szovjet gépágyúk dörögtek, az utcákat harckocsik lepték el. November 7-én a szabadságharc végleg elbukott. Megalakult a Kádár-kormány.

Emlékezzünk a hősökre!