No, mi a helyzet a vitaminokkal?

„A fenébe!" – morogtam egyet nemrég a leírtnál valójában jóval erősebb, ám nem éppen idézhető verzióban. A prózai ok, hogy egy ismerősöm Barcelonába utazott, és elfelejtettem megkérni, hogy hozzon nekem a kedvenc vitaminjaimból, pedig éppen két nappal korábban kezdett üresen kongani a doboz. Ez nem a reklám helye, szóval tekintsünk el a megnevezéstől, a lényeg, hogy olyan „bogyó", amilyet errefelé nem találni a drogériák polcán (ha másutt igen, akkor én még nem találkoztam vele).

Persze legyinthetnénk, hogy ugyan már, nem teljesen mindegy, melyik B-, C-, D-vitamint vagy magnéziumot nyomom befele, de – nálam – valahogy tényleg nem. Már korábban éreztem, nélkülük könnyebben elkapott az egyébként rám mindig szuperragadós, pont a vitaminok szedésével valamelyest távol tartott nátha, egy-egy hűvösebb reggel után könnyebben kezdek szipogni.

Nyáron mindez háttérbe szorul, hiszen például bőven elég napfény önt el ahhoz, hogy a hatására megfelelő mennyiségű D-vitamin termelődjön, ráadásul az otthoninál naposabb, enyhébb tél miatt ennek az időszaknak a végére sem merülnek le teljesen az elemek. A C-vitamin bevitelét – érzésre – meg lehet oldani friss gyümölcsökből; szinte karácsonyi ajándékkal felérő meglepetést jelentett, hogy már februárban „hazai", azaz spanyol epret lehetett csemegézni.

Viszont így vagy úgy, ősszel-télen is kellenek a vitaminok, szóval némi rásegítéssel, boltban kapható verzióval, vagy egyszerűen az étkezéssel, de adjuk meg a szervezetünknek, amire szüksége van. Hogy aztán a végén ne megfázás miatt kelljen elmorognunk: „A fenébe!"