Egészségedre! Ja, nem!

Tüsszentettem a villamoson, aztán köhögtem. Úgy éreztem magam, mint Mózes a Vörös-tenger partján. Pedig direkt vettem maszkot is, efefpéketteset.

Forrás: Andrea Piacquadio - Pexels

Itt van az ősz, itt van újra, és szép, mint mindig, meg sötétedik, több a felhő, az eső, és a ruhák rétegeinek száma. Legalábbis így kéne, hogy legyen. De ez a tranzitidő, amikor reggel kell a pulcsi, a kabát, de délben már izzadsz, és este újra megfagysz, tökéletes táptalaja a megfázásos betegségeknek.

Igen, ám a Covid úgy gyűrűzött be a mindennapjainkba, hogy aki köhög, az fertőz, pusztít és nyomorba dönt.

Már a régi szép időkben is, amikor még nem plasztikkártyán múlt az érinthetetlenség, tartottam, hogy se puszi se pá, ha valami bujkál bennem. A maszkot is szívesen viselem a közösségben, hogy másokat ezzel is jobban védjek. Mindez hiába, ha nincs a homlokomra tetoválva egy negatív PCR teszt.

Kirekesztő érzés taknyosnak lenni ősszel, pedig anno ennél természetesebb dolog nem is létezett. Mindenki csak legyintett, hogy ó hát én is, meg a többiek is. Most van szezonja a forróitaloknak és orrspriccniknek. Ha nem tudnám milyen évszak van, elég lenne bekapcsolni a tévét, és a reklámok rögtön eligazítanak a nátha mentén.

Félreértés ne essék, ez nem egy vírus elleni kampány. Csupán attól, hogy van, sajnos most deltásan, még nem szűnt meg a többi lehetséges diagnózis. A tízmillió vírusszakértő országában megfázásos tüneteket produkálni azonban több, mint felelőtlenség. Így hát fogtam a kis dzsekimet, összehúztam, és leszegett fejjel keresztülhaladtam az általam egy prüszköléssel kettéválasztott tengernyi emberen. Tudja isten, hogy mi okból, de kicsit élveztem, és magamban némán nevettem.