Fel, az utolsó fagyikra, fel!

Akinek egy évszakos finomság a fagyizás, az az utolsó nyárias napsugarakkal és jeges édességgel feltankolhat a szürke napokra.

Nem tudom, ki hogy áll a fagyizással. Én speciel „csakazértis" alapon képes vagyok a legnagyobb hóban, fagyban és jégben beszerezni egy jégkrémet, vagy ha véletlenül tartanak valahol igazi fagylaltot a zimankós időszakban, akkor kikérem a citrom-valami duplát.

Barcelonában az elmúlt télen talán nem is süllyedt nulla fok alá a hőmérséklet, összességében inkább a szél és az eső miatt fagyoskodott, aki fagyoskodott, így nem különösebben botránkoztattam meg senkit egy-egy jeges édességgel.

Forrás: Unsplash

Persze sokaknak a fagyi egy évszakos finomság, és annyiban én is csatlakozom hozzájuk, hogy a nyári fagylaltozás az igazi. Az első gombócoknak valahogy más jelentőségük van, különleges bizsergés fog el a pult láttán, és még oda sem érek, már dörzsölöm a kezemet, mit is kérek a lecserélhetetlen citrom mellé.

Forrás: Origo

Valahogy így vagyok az utolsóval is. Persze az ember ritkán látja előre, hogy biztosan nem tér be másnap egy fagylaltozóba (meg hát ugye én bármikor megveszek egyet), de azért a nyárzáró fagyi különleges. Akármikor kerül a kezembe, úgy érzem – igen, még itt, a hazánkhoz képest sokkal naposabb Spanyolországban is –, hogy a számban lassan olvadó jeges finomsággal együtt a nyár is tovatűnik.

Elillan a könnyed varázs, immár a tenger simogató melege, a szabadság élménye, a kikapcsolódás, a gondtalanság, a napsugarak minden gondok elűző ereje.

Errefelé nem szükséges annyira feltankolni az őszi-téli napokra, de az utolsó nyárias sugarakkal és fagyival azért elraktározhatunk némi élményt és erőt a szürkébb, hidegebb időszakra.

Már ha az év további részében nem élnénk a fagyizás „visszanyáriasító" erejével.