Túszejtés és termések tízezrei: így raktároz az állatvilág télire

Mivel a madaraknak és a kisemlősöknek nem áll rendelkezésére szupermodern jegesedésmentes hűtőszekrény, kénytelenek a saját, számunkra esetleg bizarrnak tűnő frissentartási módszereikhez folyamodni.

A levélvágó hangyák az állatvilág bajnokai, testméretükhöz képest hatalmas súlyt képesek cipelniForrás: Flickr / Alejandro Soffia

Nem csak a mínuszokra tankolnak fel

A gyűjtögetés és a raktározás funkciója az állatvilágban igen sokrétű, nem merül ki a hideg időszakra való felkészülésben. Egyes ragadozók, mint például a leopárd, magas fákra dugják el a levadászott prédát, hogy később is falatozhassanak belőle anélkül, hogy attól kelljen tartaniuk, hogy valaki elorozza tőlük.

A taira nevű menyétféle éretlen főzőbanánokat rejt el élettere különböző pontjain, majd éles memóriájának köszönhetően visszatér ezekre a pontokra, amikor a gyümölcsök már finom érettek. A levélvágó hangyák az összegyűjtött leveleket gombatermesztésre használják, így látják el táplálékkal a kolóniát.

Forrás: Vincent van Zalinge - Unsplash

Felkészülés az ínséges időkre

Azok az élőlények, melyek nem vadásznak télen, vagy nem merülnek hónapokig tartó álomba, növényi terméseket vagy prédaállatokat halmoznak fel a földbe ásott gödrökben, a fák törzsében vagy más, erre alkalmas zugban.

A falakó mókusfélék egy év alatt akár ezer terméstárat is létrehozhatnak, időnként kamugödröket ásva, hogy megtévesszék az alkalmi tolvajokat. Mielőtt elrejtenének egy makkot, diót, vagy más termést (egyes fajok gombát is gyűjtenek), ellenőrzik, hogy nem férges-e. Ha mégis az, nem probléma, zsizsikestől-mindenestől felfalják, vagy a "közeli lejáratú termékeknek" fenntartott raktárba helyezik.

Az Észak-Amerika keleti partján élő csíkosmókusok, melyek akár 60 ezer termést is összeszednek tél előtt, ezzel szemben szeretik egy helyre csoportosítani az elemózsiát, ami nem túl szerencsés megoldás, hiszen így nagyobb eséllyel csenik el tőlük a finom falatokat.

Számukra azonban ez praktikusabb, mint több rejtekhelyre tárazni, hiszen szakaszosan alszanak téli álmot, ami azt jelenti, hogy kb. hetente egyszer előbújnak az odújukból falatozni, majd visszafekszenek. (Ezzel az életmóddal iskolaszünet vagy szabadság alatt valószínűleg sok Homo sapiens tud azonosulni azzal a különbséggel, hogy ők naponta végzik el ugyanezt a cselekvéssort.)

A harkályfélék általában azért kopogtatják a fák törzsét, hogy ehető rovarokra és/vagy puhatestűekre bukkanjanak, de egyes fajok, mint például az Észak- és Közép-Amerikában őshonos gyűjtő küllő a mókusokhoz hasonlóan raktározza a terméseket.

Gyűjtő küllőForrás: Wikipedia

Egyedi technikájuknak köszönhetően olyan szorosan képesek bepasszírozni a makkokat az erre a célra kinevezett nyílásokba, hogy állat legyen a talpán, aki rajtuk kívül hozzájuk fér!

VakondForrás: Dirk (Beeki®) Schumacher - Pixabay

A legbizarrabb raktározási módszerrel alighanem a vakond- és cickányfélék "büszkélkedhetnek". Mivel leginkább gilisztákat, rovarokat, és időnként puhatestűeket fogyasztanak, ám ezek hóban-fagyban nem élnek meg a földfelszínen, mérgükkel vagy egy jól irányzott harapással mozgásképtelenné teszik, s élve a járataikba hurcolják őket, hogy belőlük lakmározzanak a téli hónapok során.