Egy játék, amit nem lehet megunni: a padel

Nem tenisz, nem squash, nem tollaslabda, de akkor meg milyen ütős labdajáték? Padel! Spanyolországban imádják, és már Magyarországon is ki lehet próbálni.

Szégyen vagy sem, a Spanyolországba költözés előtt sportújságíró létemre sem ismertem a padelt, ezért aztán néztem nagyra nyílt szemekkel, amikor autóval elsuhantunk a szabadtéri pályák mellett.

A vonalazás kicsit a teniszre emlékeztetett, a részben üveg, részben rácsos „fal" halványan a fallabdát juttatta eszembe, és amíg közelről nem láttam az ütőket meg a labdát, még a tollas is megfordult a fejemben.

Ám gyorsan rájöttem, ez más kávéház.

Egy kicsit egyébként az említettek keveréke a mozgás, amely Spanyolországban hatalmas népszerűségnek örvend. A versenysportban a hispánok vannak a topon, ám ami talán az átlagember szempontjából fontosabb, igazán kedvelt szabadidős sport.

Ránézésre nem lehetne megállapítani, hogy melyik korosztály kedvence, mert kisebb gyerkőcöktől idősebbekig mindenkit láttam már ütőt ragadni a különböző klubokban.

Valahol ebben rejlik a varázsa: a padel sajátosságai, a pálya mérete vagy a páros műfaj miatt (egyéniben nem játsszák) bármelyik korosztály örömét leli benne.

Nyáron kedveltebbek a fedett pályák, mert napközben menekülni kell a tűző sugarak elöl, viszont a kedvező időjárás miatt kora tavasztól késő őszig, sőt még télen is simán lehet szaladgálni a szabad ég alatt. És szaladgálnak, végtére is szuper kikapcsolódási forma, amellyel rengeteget tehetnek azért az emberek, hogy sokáig aktívak és egészségesek maradjanak.

Mondani sem kell, azóta már nemcsak távolról szemlélem a sportágat, hanem engem is elcsábított a padel, csak tanulnám már meg kezelni az üvegfalról visszaérkező, még játékban lévő labdát...