Csókolom!

Éljen július hatodika, a csók világnapja! Gustav Klimt híres festménye mai szemmel lehetne csupán "egy puszi" is, Rodin szobra inkább erotikusabb lett, sehol semmi gondolkodó. Brezsnyev elvtársról, vagy Júdásról meg már inkább ne is beszéljünk. A csók oly sokféle lehet, de egy dolog biztos: intim és bizalmi.

Sokáig hadilábon álltam ezzel a csók dologgal. Már gyerekként tudtam mit jelent, vagyis inkább azt hittem, hogy tudom. Ma már világos, hogy

Tomika puszija a halántékomra az ovi udvarán egy tökéletesen ártatlan, de annál őszintébb pillanat volt.

Forrás: Pexels

Viszont a kötelező "Csókolomot" mondani úton útfélen minden idős embernek, igazi viszolygással töltött el. Nem akartam én csókolni senkit, külső szemmel mégis én voltam a neveletlen a számomra oly ideális halihóval.

Aztán jöttek a tizenéves lányokat mentálisan megnyomorító latin-amerikai sorozatok, ahol a hősszerelmesek egymás agyát ették, mi meg azt hittük csak így lehet.

Majd jött a szerencsétlen tizenéves fiú, aki sanszos hogy mást nézett a tévében, mi meg teljesen kiábrándultunk. Gyakorlat teszi a mestert alapon, azért az évek alatt szépen kialakul a ki mit szeret, mi módon.

A csók egy plusz. Átlép egy határt. Ahogy Julia Roberts közli Richard Gere-rel a Pretty Womanben, hogy nem csókolja meg, mert akkor az már többet jelentene pusztán a szexnél.

 

A csók nem úgy van, hogy bárkinek bármikor, ahhoz túl közel jön akkor a másik. Testileg és lelkileg is. Közel jön a tekintete, és ezen keresztül az egész lénye.  

 

Van egy tézisem arról, miért a fogorvostól félnek úgy az emberek. Az ő székükben ülve, feküdve, ahogy felnézünk miközben kezelnek, látjuk az arcukat, a szemüket. Ott dolgoznak közvetlenül előttünk premier plán, mi meg tátott szájjal figyeljük, ahogy egy fúró eltűnik a fejünkben. Félelmetes mert túl közel van, ha csak csukott szemmel bírjuk, akkor is szó szerint érezzük a jelenlétüket, ahogy az arcunkba hajolva gyökérkezelik a privát szféránkat.  

Nyilván a csók sokkal több endorfint szabadít fel, mint egy fogászati beavatkozás. De ugyanúgy közel kell engedni a másikat. Ettől máris bizalmi és félelmetes cselekedet. Mert látjuk a másik arcát, a szemét, ahogy odahajol a privát szféránkba.