Tengeri herkentyűk birodalma

„De jó neked, mindenféle friss halat ehetsz" – lelkendezett felvillanyozódva néhány kevésbé közeli ismerős a Spanyolországba költözés hallatán, s bár én speciel a tenger semmilyen gyümölcsével nem ápolok barátságot, aki akarja, tényleg halat hallal „tápolhat" a mediterrán országban.

Sőt amilyen ízlésesen tálalják a halakat, kagylókat vagy éppen a fokhagymás garnélát, a gambát, még egy olyan megrögzötten „halellenesnek" is beindul olykor a nyálelválasztása, mint én.       

A spanyolok nemzeti ételét, a paellát sokan konkrétan a halas verzióval azonosítják, pedig az eredeti, valencia verzióban nyúl, bab, csirke és csiga szerepelt az elmaradhatatlan rizsen kívül.  

Persze a tengeri herkentyűs változat kimondottan népszerű, összességében is sok étlapon alig találni tenger gyümölcseitől mentes ételt. Viszont még az abszolút egészséges ételeket is el tudják „rontani" egy kicsit, hiszen tipikus a prézli nélküli panír, amelybe például a tintahalkarikákat „csomagolják".

A könnyű tengeri fogások mellett igazán üdítő lehet nyáron egy hidegen szervírozott gazpacho. A paradicsom dominálta, uborkával, hagymával, olíva olajjal, borecettel és fokhagymával megbolondított, lényegében turmixolt leves ehető melegen is, ám sokkal jobb hidegen fogyasztani, hiszen frissít, hűsít, és még eszeveszettül sok kalóriát sem tartalmaz.

Ugyanezt nem mondhatjuk el a tortillára, amely a fejünkben élő képpel, a lepénybe csomagolt zöldségekkel, hússal ellentétben krumpliból, tojásból és hagymából készült étel, a spanyol konyha elmaradhatatlan eleme.

A felsoroltak alapján nagyjából érthető, miért élnek olyan sokáig a helyiek, a következő részben viszont mutatunk néhány olyan nyalánkságot, amely csak a kilókat növeli, nem a várható élettartamot.