Az írás megmarad?

Papír vagyok, egyesek papiruszként, esetleg papirosként ismerhetnek. Évszázadok óta az emberek életében jelen vagyok. Igazán szeretnek, hisz az írásra legmegfelelőbb felületet nyújtom. 

Forrás: Pixabay

Eleinte papirusznádból, elég fájdalmas módszerrel készültem. Majdnem megfullasztottak, összeszorítottak és kalapácsoltak is. Miután megszárítottak, nádtollal rajzoltak rám (ez nagyon csikis volt), és egy tekercsként bezártak.

Mit ne mondjak, ez nem segített a klausztrofóbiámon. Ennek ellenére napról napra híresebb lettem az emberek körében, és a legjobb formámat próbálták belőlem kihozni. Megörültem a népszerűségnek, és tetszett a felhajtás körülöttem, mert már nem csak rajzoltak rám, de titkokat is őrizhettem kódexek formájában.

Hosszantartó életem legjobb éveit éltem, mígnem elkezdtek nyomdákban kínozni. Ez természetesen nem csak kínzásból állt, mert kaptam hátvakarást is a magasnyomtatás időszakában. Egy ideig nehezen bírtam, de aztán rájöttem, hogy papírtársaimmal együtt szenvedünk. Így már kevésbé éreztem magam egyedül.

Forrás: Pexels

A végtelenségig tartó kínzások közepette rájöttem, hogy minden egyes fájdalmas nyomás után szerető kezekbe kerülök. Minden gazdámat szerettem, jól bántak velem. Nem hajtották be a sarkaimat, vigyáztak, hogy el ne szakadjak, de kisebb szívroham jött rám, amikor a kandalló mellé leraktak.

Minden újrahasznosításom utáni életet nagyon vártam, viszont az elmúlt időszakban egyre kevesebb időt fordítottak rám. Gazdáim már nem szerettek annyira, csak a polcon porosodtam, ami már a porallergiámat is kihozta.

Forrás: Pixabay

Nem értettem ezt a hirtelen váltást, mígnem tankönyv nem lettem. Iskolás gyerekek kezébe kerültem. Az a horror! Nem tiszteltek többé. Behajtották a sarkaimat, tépkedtek, és bajszokat firkáltak a rajtam lévő képekre. Bármennyire felháborító is ez, néha én is elnevettem magam. Később kezdtem megérteni, hogy a diákok miért teszik ezt, hisz idővel már én is kezdtem unni ezeket a sorokat.

Forrás: Pixabay

Az idő múlásával egyre jobban kötődtem a gyerekekhez, minden nap vártam a különböző szövegkiemelőket, és firkákat a történelmi személyek arcára. Úgy érzem egy különleges, one in a million kapcsolatot alakítottunk ki a diákokkal.

Kalandos napjaimat kezdték rövidre fogni, és már csak számítógépet használnak. Olyan mintha már el is felejtettek volna... Azon olvassák a tananyagot, azon írják meg a házit. Teljesen le lettem váltva, már csak a gép pötyögését hallom a másik szobából. Ez nagyon bánt, hisz hasztalannak érzem magam. Hiányzik a törődés.

Forrás: Pixabay

Napjaim legizgalmasabb pillanata, mikor a házikedvenc ledönt a polcról, majd reménykedve fekszem, várva, hogy mikor tesznek vissza a helyemre. Ha szerencsém van, ez 2-3 napon belül megtörténik.
Igaz én sem vagyok tökéletes, hisz nem kevés fát vágnak ki az én, és társaim létezése érdekében. Emiatt minden nap bűntudatot érzek, és bárcsak máshogy is tudnánk készülni.

Ezért gondolom jó ötletnek az újrahasznosításomat, mert csak Magyarországon 980.000 tonnányit dobnak ki belőlem évente anélkül, hogy utána a jövőben újra munkába nem helyeznének minket.

Nem vagyok egoista, de szerény sem. Elég sokszínű vagyok, nem ígérem hogy nem árulom el a titkaidat a gyermekeidnek. Emellett lehetek csíkos, kockás vagy sima is, hogy stílusosan tudjam tálalni életed lejegyzett eseményeit.

Tartósságom is kifogásolhatatlan. Rajtam kifejezheted a kreativitásodat temperával, zsírkrétával, ceruzával és bármivel amire csak gondolni tudsz, hisz én mindenre kapható vagyok. Akármilyen gondolatod van, rám lejegyezheted, leszek a személyes pszichológusod. Terápiás módszerekkel is előrukkolhatok, csak vesd rám problémáid, amelyeket könnyeiddel bármikor eltűntethetsz. Ilyet is csak egy papír tud, nemde?

Úgy érzem egy számítógép nem tudja azt nyújtani neked, amit én. Nem felvágásból, de velem nem veszíted el a már megírt hatoldalas esszédet, ha a mentés gomb, és az internet cserben hagy. A jövőre nézve egy lojálisabb partner lennék, ki jóban-rosszban melletted van, míg össze nem gyűrsz. Velem nem teszed tönkre a szemed, ha rendes lámpát használsz.

Tudom hogy nagyon szép vagyok, de nem kell olyan közelről nézni engem. Ha viszont túl messziről akarnád soraimat olvasni, vegyél fel egy szemüveget, nehogy lemaradj gyönyörűségemről. Én nem szűnök meg egy áramszünettel, és puskázásra is tök jó vagyok. ;)

Forrás: Pixabay

Az én újrahasznosításom sokat segíthet a jövődön, nem szennyezem úgy a környezetet, mint egy számítógép akkumulátora és energiafogyasztásom sincs. Nem merülök le, és szervízköltségem sincsen. Szerintem nagy figyelmet kéne rám szánni a jövőben, mert megfelelő újrahasznosítással örökre az életedben maradhatok

 

Az esszét Somogyi Niki és Velich Bíbor, az Eötvös József Gimnázium tanulói írták.