A történelem nagy elméi – Platón és Arisztotelész

Zsenik, teremtő gondolatokkal, felfedezésekkel és találmányokkal, melyek a mai napig hatással vannak az emberiségre. A történelem "agyai", akik nélkül a világ ma biztosan nem így nézne ki.

Platón

Ókori athéni filozófus volt, a mai napig az európai kultúra elsőszámú tudósaként tartjuk számon.
Előkelő családba született. Rokoni kapcsolat fűzte az athéni Harminc Zsarnok néhányához, fiatalkorában pártolta is rokonait. Hitt ugyanis abban, hogy a demokráciát a jó cél érdekében korlátozzák, ám ebből és magából a politikából is hamar kiábrándult.

Platón az Akadémián tanítványoktól körülvéve - Carl Johan Wahlbom festménye után készült grafikaForrás: Wikipedia

Filozófusnak állt, Szókratész tanítványa lett, akit kivégzéséig követett. Ezután mint a filozófus egykori tanítványa, maga is veszélybe került és elmenekült.

Visszatértekor alapította az athéni akadémiát, mely az ókori világ legnagyobb tudásközpontjává lett, hatása pedig a középkori, azon keresztül pedig a mai egyetemi oktatásmódon át is tovább öröklődött.

Az Akadémia célja a tudás átadása, gyakorlása és fejlesztése volt, valamint hogy visszaállítsa az erkölcsös kormányzást a hellén államokban.

Az athéni Akadémia elhelyezkedéseForrás: Wikipedia

Számos műve maradt ránk, ezek közül a legfontosabb talán az Állam című államfilozófiai munkája. Nyolcvanéves korában halt meg.

Töredék az "Államból"Forrás: Wikipedia


Arisztotelész

Arisztotelész Platón tanítványa volt, az athéni akadémia tagja, Nagy Sándor makedón király tanítója.

Raffaello: Az athéni iskolaForrás: Wikipedia

Mestere gondolatait némileg megőrizve, de továbbgondolva alkotott. Legfontosabb művében, a Politikában az államformák rendszerét mutatja be.

Ő alkotta meg azt az államelméletet, melyet a mai napig használunk.

A Halkidiki-félszigeten született, ám már tizenhétévesen Athénba ment és jelentkezett az Akadémiára. Az egyik legkiválóbb tanítványnak bizonyult. Mesterétől sok mindenben eltérő filozófiája azt a feltételezést hagyta az utókorra, hogy viszonyuk ellenségesség vált, ám erre nincs bizonyíték.

Francesco Hayez: ArisztotelészForrás: Wikipedia

Államelméletében a kormányzó személyek száma szerint csoportosította az államformákat. Kormányozhat ugyanis egyetlen személy, egy hozzáértő kevés vagy maga a nép is.

Mindhárom formának van egy közérdekű – azaz erkölcsileg jó – és egy önérdekű – azaz erkölcsileg rossz verziója. 

Arisztotelész szerint ha egy személy a köz érdekében kormányoz, azt nevezzük monarchiának. Ám ha a kormányzása öncélúvá válik, az már türannisz, azaz zsarnokuralom, mai szóval élve diktatúra.  

Ha a hozzáértő kevés kormányzása közcélú, akkor azt arisztokratikus kormányzásnak nevezzük.

Ugyanakkor, ha ez a hatalommal rendelkező csoport a saját céljaiért és gyarapodásáért küzd, akkor az már öncélú, vagyis oligarchia. Ha pedig oligarchák uralkodnak, az semmivel sem jobb, mintha egy zsarnok uralkodna.  

Két fajtája van annak is, amikor a nép uralkodik. Az egyik, amikor az egész nép bölcsen és egyetértésben kormányoz, mindenki a közösség gyarapodásért küzd és szavaz. Ezt hívjuk politeiának, azaz poliszi rendszernek.

Ennek elkorcsosult formáját nevezi Arisztotelész demokráciának, amikor mindenki szavazata öncélú, a pozíciókért induló politikusok pedig csak azért akarják, hogy megválasszák őket, hogy aztán a saját malmukra hajtsák a vizet.

Amikor a nép kormányoz – Philipp Foltz: Periklész gyászbeszédeForrás: Wikipedia

Platón és Arisztotelész kétségkívül a legmeghatározóbb történelmi szeméiység között vannak, amennyiben kreatív gondolkodók után kutatunk, de nem feltétlenül kell ennyire visszamenni az időben, hogy lángelméket találjunk. A következő részben közelebb jövünk a jelenhez.