Köszöntjük a pedagógusokat!

Majdnem mindenki találkozott már legalább egy - a szerencsések akár két-három - olyan tanárral, aki hosszabb távon meghatározta az életét, de legalábbis hatással volt rá. Ideális esetben jó hatással. :)

Yan Krukov fotója a Pexels oldaláról

 

Kosztolányi Dezső: Tanár az én apám

Tanár az én apám. Ha jár a vidéki
városban, gyermekek köszöntik ősz fejét,
kicsinyek és nagyok, régi tanítványok,
elmúlt életükre emlékezve, lassan
leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók,
kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek,
írnokok, katonák s olykor egy országos
képviselő is. Mert nagy az én családom.
Nagy az én családom. Kelettől nyugatig,
nyugattól keletig. Nagy a mi családunk.
Mikor vele megyek, fogva öreg karját,
vezetve az úton, a szívem kitágul,
s szívek közt énekel elhagyatott szívem.
Az én édesapám az emberek apja
s én az emberek testvére vagyok.

 

Egy jó pedagógus nemcsak a tananyagot adja le és kéri számon, hanem odafigyel a diákjaira, mindegyikben meglátja az embert, s hogy miben tehetséges. Ha nem megy a hagyományos módszerekkel, újakat talál ki, hogy közelebb hozza a tananyagot a tanulókhoz, s közben kicsit az életre is nevel.

Julia M Cameron fotója a Pexels oldaláról

Mindig képes a megújulásra, s erre a tulajdonságára az elmúlt másfél évben bizony nagy szüksége volt, hiszen a járvány rendhagyó - digitális - körülményeket teremtett, melyekben ugyanúgy kellett helytállnia, mintha a katedrán állna az osztályteremben.

Június első vasárnapján a pedagógusokat köszöntjük, tesszük ezt 1951 óta, amikor is megszületett az a minisztertanácsi rendelet, amely kimondja, hogy Magyarország kiváló pedagógusait minden évben meg kell ünnepelni!

1952 óta ünnepélyes keretek között is felköszöntik és kimagasló teljesítményükért díjazzák is az ország legjobb tanárait és tanítóit.

 

 Kívánunk hát nekik boldogságot, örök hivatásszeretetet és még rengeteg tanulni akaró diákot! Na meg sok-sok virágot és csokit! :-)