A spanyolok „turistatrükkje”, a sangría

Sokan a sangríával azonosítják a spanyol italkultúrát, pedig léteznek finomabb italok, mint az édesített és gyümölcsökkel gazdagított bor alapú frissítő.

Amikor egy idegen országba, idegen helyre költözünk, fokozatosan változunk át turistából helyivé, szokunk le az egyébként világszép helyek fotózgatásáról, elvégre a budapestiek sem szelfiznek mindennap a Lánchídon. 

Üljünk be egy sangriára  

– fordultam egyik nap lelkesen az ismerősömhöz, mire nagyjából olyat arcot vágott, mintha egy nyers csótány elfogyasztására kértem volna. „Ne viccelj már, ez egy átverés", avagy a transzformáció részeként kezdem megtanulni, hogy például a sangría sem a spanyol italkultúra csúcsa.

Ha az átverés erős szó is, tény, a sangríát a borkultúrát tisztelő spanyolok többsége valószínűleg akkor sem inná meg, ha ingyen tennék elé az asztalra.  

Nem akarom lehúzni a bor alapú nedűt, ám ez inkább a fiatalok helyi „boroskólája" – itt jegyzem meg, az is létezik, calimocho, vagy ahogy Baszkföldön mondják kalimotxo, és persze nem a legócskább borból csinálják –, meg persze az üzembiztos turistamágnes.

Forrás: Unsplash

Az alapból édesebb és alacsonyabb alkoholtartalmú bort olykor még tovább édesítik, majd tipikusan mediterrán gyümölcsökkel (narancs, citrom vagy éppen lime) gazdagítják, és ezt szolgálják fel, nyáron tényleg nem rossz hűsítő.

 

Forrás: Flickr

Ám a fiatalokon túl elsősorban a turisták fogyasztják, a tipikusan rájuk szakosodott bárok előtt biztosan nagy betűkkel kanyarítják a táblára „SANGRÍA".  

Ám ha nem azok vagyunk, vagy nyitott szemmel járunk, akkor nyugodtan válasszunk egy olyan helyet, amelynek az itallapja közelében sem szerepel a sangría.