Online vitakultúránk dióhéjban: “Te hülye vagy, én nem!”

Úgy vettem észre, hogy négyféle ember létezik a közösségi média világában: aki szeret kommenteket olvasni, aki szeret kommenteket írni, az, aki mindkettőt kultiválja, és az, aki teljes mértékben tesz rájuk. Na, én a legutóbbi csoportba tartozom.

Nagyon ritkán kommentelek bármilyen tartalom alá, és általában akkor sem a véleményemet fejtem ki, hanem segítő szándékkal írok, például arról, hogy milyen filmeket érdemes megnézni vizsgaidőszakban, vagy hogyan lehet helyettesíteni a bolti rizstejszínt a vegán ételekben.

Mint az már eddig is egyértelművé vált, a világ népességének jelentős hányada nem ezt a kategóriát erősíti. Valamilyen érthetetlen oknál fogva az a kényszerképzet kerítette őket hatalmába, hogy véleményük alkalmas az egész univerzum átformálására. Nos, lehet, hogy egyetlen hozzászólás nem kezdi a Földet az ellenkező irányba forgatni, de gondolatmeneteket, mozgalmakat, egyéni nézőpontváltást igenis képes elindítani, épp ezért kétélű fegyvernek számít.

A pozitív, segítő szándékú, alaposan átgondolt, informatív kommentek és a fröcskölődő, hirtelen felindulásból, helyesírási hibáktól tarkítva megfogalmazott hozzászólások egymáshoz viszonyított aránya sajnos nagyon elkeserítő. Az a platform, melynek ideális funkciója a felhasználók lelkesítése, szórakoztatása és inspirálása, ugyanúgy alkalmas arra, hogy depresszióba, sőt, öngyilkosságba kergessen egyeseket.

Rengetegen boncolgatták már ezt a jelenséget, és sokféle teória szárnyra kapott azzal kapcsolatban, hogy valójában mi vezérli az internetes gyűlölködőket. Dióhéjban arról van szó, hogy ezek beteg emberek, akiknek a létezését tartalomgyártóként és felhasználóként nem kell számításba venni, a helyzet eldurvulása, illetve zaklatás esetén viszont azonnal szükséges megtenni a megfelelő jogi lépéseket velük szemben. Ezek az egyének mentális problémáktól, figyelem- és szeretethiánytól, tehetségtelenségtől és középszerűségtől szenvednek, ami valóban borzasztó érzés, így nem csoda, ha egyetlen fegyverük a gyakran arctalan verbális köpködés.

Azt a kérdést is gyakran teszik fel a bántalmazottak a hatereknek, hogy ha nem tetszik nekik egy adott tartalom, akkor minek foglalkoznak vele?

A válasz egyszerű: valószínűleg mindegyik azt gondolja, hogy az a post kifejezetten az ő kedvéért lett kilőve a világhálóra, ami részben igaz is, de először mérlegelnie kellene, hogy valóban érdemes-e hozzáböfögnie egy olyan témához, amihez egyrészt nem ért, másrészt semmi köze hozzá. Ám mindig muszáj valamit a kommentszekcióba okádni. Valahogy olyan érzés lehet ez számára, mint amit egy lázadó korszaka hajnalát élő kistini él át, aki festékszórós flakonjával egy szűz homlokzat elé keveredik. „Na, most aztán elengedhetjük magunkat, hiszen ezért nem visz el a rendőrség (bár, attól függ, hol élsz), és még anyu-apu sem szid le!” – sokuk tudat alatt ebben a mentális állapotban marad felnőttkorában is.

Tehát, ha legközelebb negatív kommentekkel találkozol, határold el magad tőlük, ne foglalkozz velük, illetve tartsd be az ősi internetes szabályt: ne etesd a trollt!