Téged mi tesz boldoggá?

Csíkszentmihályi megkísérelte a lehetetlent, írt a megfoghatatlanról, megpróbálta átadni az élményt, melyet mindannyian keresünk, megtalálunk, elveszítünk, másoktól várunk, pedig alapból ott van bennünk.

Néhány hete hunyt el a világhírű Széchenyi-díjas magyar-amerikai pszichológus, a flow-élmény, avagy az összpontosított elmeállapot fogalmának megalkotója, Csíkszentmihályi Mihály. Sokáig kutatta a boldogság pszichológiáját is, a Chicagói Egyetemen doktorált, majd tanított. Egyike az oly kevés világhírű magyar tudósnak. Sokáig váratott a siker, de 1990-ben könyve, a Flow – A tökéletes élmény pszichológiája végre bestseller lett.

Könyvében azt írja:A boldogság valójában olyan állapot, amelyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia. Azok az emberek, akik megtanulják, hogyan kell irányításuk alatt tartani belső élményeiket, képesek arra, hogy életük minőségét is meghatározzák - ennél közelebb egyikünk sem igen kerülhet a boldogsághoz. Valamint kiemeli, hogy a „boldogságra úgy lelhetünk rá, ha életünk minden egyes részletét teljességgel átéljük – legyen az jó vagy rossz –, nem pedig úgy, hogy közvetlenül próbáljuk megtalálni".

Egyik előadásában példaként hozta fel, hogy az Egyesült Államokban 1956 óta készítenek felméréseket a boldogságkutatással kapcsolatban. Az emberek harminc százaléka azt vallja, hogy nagyon boldogan él. Ez az arány azóta sem változott. Megállapításai szerint egy bizonyos alapszint fölött, mely csupán pár ezer dollárral van a szegénységi küszöb fölött, az anyagi javak növekedése nem befolyásolja az emberek boldogságát. Elhatározta, hogy kutatásaiban így arra fog koncentrálni, hogy a mindennapi életünkben, a hétköznapokban hol van az a pont, amikor boldognak érezzük magunkat.

Kreatív embereket, művészeket, zenészeket, tudósokat kezdett megfigyelni, hogy mi miatt érzik azt, hogy érdemes egy olyan elfoglaltságra feltenni mindent, mely sok esetben nem hoz sem sikert, sem vagyont, ellenben megéri a fáradtságot és értelmet ad az életüknek. A rengeteg interjúban volt valami közös: extázist írtak le, egy olyan érzést, melyben magukon kívül kerülnek. Továbbá körülírtak egyfajta spontán, automatikus folyamatot, mint amikor a zenész keze mintha magától mozogna, csak jön belőle a zene. Ezt az áramlatot nevezi Csíkszentmihályi flow-élménynek, amikor az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit csinál. Lehet ez bármi, játék a gyerekkel, munka a futószalag mentén, sportolás, nincs se túl magas elvárás, se alacsonyra tett léc, csak egy optimális szint, mely megfelel az egyén képességeinek. A lényeg, hogy lekösse az ember figyelmét és sikerélménye legyen. A különálló élmények is képesek összeolvadni egy teljes egésszé, és válhatnak akár életcéllá is.

Forrás: 123rf.com

Belefeledkezni valamibe, aktívan részt venni, elveszíteni az időérzékelést, de nem holmi jutalomért, hanem magáért az élményért, ami nem egy cél, de útközben mégis azzá válik.