Miért a tizedik hónapot nevezzük OKTóbernek? - Ezért tolódtak el a hónapok kettővel

A latin October szó nyolcadik hónapot jelent. Ugyanakkor tudjuk, hogy október a tizedik hónap. Mi történt, hogy a hónapok nevei nem egyeznek a számukkal?

SZEPTember = hetedik. OKTóber = nyolcadik. NOVember = kilencedik. DECember = tizedik. Csakhogy ezek nem a 7-8-9-10., hanem a 9-10-11-12. hónapok. Hogy is van ez akkor?

Az ókori népek általában lunáris, azaz holdnaptárakat használtak. Ez azt jelentette, hogy a holdciklusok alapján számolták a hónapokat, így az éveket is. A zsidó és a muszlim naptár például a mai napig a holdfázisokon alapszik. A holdnaptár azonban nem követi kellőképpen a csillagászati év folyását, itt-ott lemarad, és néhány évtized elteltével már katasztrofális eltolódások következhetnek be.

Nem volt ez másképp az ókori Rómában sem, ahol a naptárrendezés feladatát a pontifex maximus, azaz a legfőbb papi személy látta el testületével együtt. A naptárat márpedig folyamatosan rendezni kellett, hisz az eleve csupán tíz hónapból és 365-nél jóval kevesebb napból álló év odáig csúsztatta a naptári dátumot a csillagászatitól, hogy a rómaiak kénytelenek lettek volna egy kifejezetten tavaszi természetünnepet nyáron megünnepelni, mert negyed év eltolódás keletkezett a csillagászati évhez képest. 

Aztán Iulius Caesart dictatorrá  választották, aki új hatalmát felhasználva saját magát nevezte ki a főpapi testület élére. A lusta és korrupt papok inkább gazdasági és politikai érdekek mentén korrigálgatták néhanapján a naptárat (például, hogy meghosszabbítsák egy-egy politikus hivatali idejét), Caesar azonban nem így tett. A hihetetlen mértékű lemaradást III. Ptolemaiosz fáraó kétszáz évvel korábbi egyiptomi naptárreformjára alapozva akarta megoldani. A naptárat szolárisra, azaz Nap-naptárra cserélte, így a napok, hónapok és évek járását a Nap járásához igazította a Hold járása helyett.

Bevezette a 365 napos szoláris évet és a 30, illetve 31 (február esetében 28) napos szoláris hónapot. Ezen kívül négyévente február hónapját egy szökőnappal meghosszabbította, ugyanis egy szoláris év 365 napból és még kb. 6 órából áll, azaz kb. 365,25 naposnak kéne egy évnek lennie. Mivel ez négyévenként kijön kb. 24 órás hiányra, azt a 24 órát a szökőnap keretében korrigálta.

Nem árt azonban tudni, hogy az új időszámítás bizony nem egy 365 napos évvel kezdődött. A hatalmas naptárlemaradást radikális eszközökkel kellett kijavítani: az első caesari év még plusz két extra hónappal bővült, és a világtörténelem leghosszabb naptári éveként 445 napos volt.

Hogy magyarázza mindez a hónapok eltolódását?

A tíz eredeti hónap neve Martius (március), Aprilis (április), Maius (május), Iunius (június), Quintilis (július), Sextilis (augusztus), September (szeptember), October (október), November (november) és December (december). Martius Marsról, a háború istenéről kapta a nevét, ez volt az első hónap. Aprilis Venus istennő etruszk névváltozatát viselte, Maius volt az idősek hónapja, Iunius pedig a fiataloké. Ez volt az első négy hónap.

Azután jött Quintilis, ennek szó szerinti jelentése Ötödik. Caesar tiszteletére ezt átnevezték, hogy az ő nevét viselje: Így lett belőle Iulius. A Hatodik jelentésű hatodik hónap Sextilis pedig Augustus császár után az Augustus nevet kapta, ezt a formát őrzi a mai napig is. A többi hónap nem lett átnevezve, továbbra is a sorszámaikat viselték: a hetedik September, a nyolcadik October, a kilencedik November és a tizedik December.

Caesar azonban két új hónapot iktatott be, és ezeket a hónapokat Martius elé tette. Ianuarius (január) a római Ianus istenről lett elnvezeve, Februarius (február) pedig Februus istenről. Ez a két hónap lökte kettővel hátrébb az összes többi hónapot, amelyek nem lettek átnevezve. Hisz bár az állami naptárban így már Ianuarius volt az első hónap, a vallási ünnepek értelmében az év mindig tavasszal kell, hogy kezdődjön. Így a szakrális naptár kezdete továbbra is Martius maradt, ami így a kultusz életében helyben tartotta a számozott hónapokat. Mára azonban nem él a rómaiak régi vallása, így nem is használjuk márciust első hónapként.

A Julián-naptár utóélete

Maradtak a naptárnak továbbra is hibái. Caesar és csillagászai – mint mindenki – úgy döntöttek, hogy a kb. 365 és 1/4 napot pontosan ennyinek számítják, hogy így könnyebben korrigálni tudják négyévente. Azonban egy szoláris év valójában 365 nap 6 óra 11 perc 13 másodperc. Ami azt jelenti, hogy van 11 perc 13 másodperc, amit még a szökőévek sem korrigálnak. Ez néhány évtized és évszázad alatt megintcsak hatalmas különbségeket tud eredményezni.

1582-ben 11 napos különbség volt a naptári és a csillagászati állás között, azaz Caesar óta 11 napnyi 11 perc 13 másodperc halmozódott fel. Ekkor azonban XIII. Gergely pápa, mint római pontifex maximus (továbbra is Róma főpapját jelenti, ebben a korban azonban ez a mindenkori pápa volt már) megreformálta a naptárat, az őáltala bevezetett rendszert nevezzük Gergely-naptárnak.

Abban az évben október 4-e után október 15-e következett, hogy elsősorban a 11 napos különbséget kijavítsa. Arra is szükség volt viszont, hogy többé ne alakulhasson ki ekkora különbség. Csillagászaival arra az elhatározásra jutottak, hogy a 100-zal osztható szökőévek esetén eltörlik a szökőnapot, kivéve a 400-zal is oszthatók esetén. Ezzel még minimálisabbra csökkentették az eltolódás lehetőségét.