Egy hónap egyetem után: értékeld a tapasztalataidat!

Eltelt egy hónap, és megtapasztalhattad, hogy az egyetemi élet a fáradalmas egyetemi bulik és a felhőtlen tanulás időszaka. Vagyis... hát, valami ilyesmi. Vedd számba az élményeidet és a nehézségeidet, hogy megtaláld a harmóniát a kettő között! Ezekre a dolgokra figyelj oda, hogy jól tudj egyensúlyozni!

Sosem felejtem el a szorongást, amit éreztem életem első egyetemi előadásán. Új volt a környezet, tudtam, hogy mások az elvárások, ugyanakkor fogalmam sem volt, hogy mire számítsak. Mennyire fog különbözni egy gimnáziumi tanórától? Mi az, hogy előadás? Olyan, mint a filmekben a nagy körelőadókban? Vagy mint a színházban, hogy csak végignézem és kisétálok? Körülbelül egy hónap volt megszoknom az új rendszert, ezért is írom épp most, október első hetének a végén ezeket a sorokat.

Nehéz az ember dolga, ha el akar igazodni az egyetem kavalkádjában. Több elvárásrendszer csap össze bennünk, ahogy telnek a tanhetek, sokszor nem is nagyon tudunk eligazodni azon, hogy miről is szól ez az egész.

Egyrészről van egy oktatói elvárás: figyelni az előadásokon, aktívnak lenni a gyakorlatokon, jó zéhákat írni, jegyzetelni és olvasni a vizsgákra, odafigyelni a határidőkre. Ugyanakkor van egy hallgatói elvárás is: vegyél részt a találkozókon, járj el az "önképző körökbe" (mintha legalábbis bármiféle önképzés folyna bennük), ha hívnak bulizni, legyél ott, ha órák után meginnátok egy sört, igyál meg te is egy sört, és még sorolhatnám.

Persze ezutóbbiak önmagukban nem lennének elvárások, hisz ha csak ezeket kéne teljesíteni, mindenkinek menne. Sőt, a tanulás része se lenne a világ, hisz tanulni eddig is kellett. A probléma abban gyökeredzik, hogy nehéz jól érezni magad egy egyetemi bulin, ha tudod, hogy másnap reggel nyolckor zéhá, és ez visszafelé is igaz, hisz nehéz koncentrálva tanulni a másnapi zéhára, ha az előző nap meg hajnalig buliztál.

Nem véletlen, hogy legtöbben az első egyetemi félévükben válnak koffeinfüggévé, vagy épp szoknak rá a dohányzásra. Az első és a még elkövetkező hónapok tapasztalatai meg fogják mutatni neked, mennyire nehéz is megtalálni az egyensúlyt. Na de mi a megoldás?

A kölcsönös lemondás.

Romantikus dolog azt mondani, hogy a bulikat mellőzd, csak tanulj, és minden jó lesz. Dehát mikor bulizzon az ember? Amikor két gyerek mellett dolgozik majd és viszi haza a pénzt a családjának? Nyílván nem reális elvárás, ahogy az sem az, hogy a tanulást hanyagold. Hisz akkor meg nem lesz diplomád, amivel dolgozhatsz majd a családodért. Teljesen egyértelmű, hogy mindkettőnek most van itt az ideje. A megoldás egyszerű, kölcsönösen le kell mondanod mindkettő esetén bizonyos dolgokról. Ne bulizz hétköznap, ne tanulj hétvégén.

Nagyon egyszerű megoldás, nyílván mindenki gondolt már rá, de senki nem meri megkockáztatni. Pedig működik, nekem tökéletesen bevált. Hétköznap komolyan kell venni a tanulást. Egyetem után egy kávé belefér a szaktársakkal, de utána késő délutánig a tanulás legyen a program. Hétvégén is belefér egy-egy email az oktatónak, de egyébként mélyre el kell dugni a jegyzeteket. Ha szorgalmasan tanulsz hétköznap, hétvégén nem lesz rá szükséged. Ha kibulizod magad a hétvégén, nem lesz rá igényed hétköznap.

Péntek délután, amikor véget ér az utolsó órád, felejtsd el az egyetemet! Vasárnap délutánig eszedbe se jusson! Viszont vasárnap délutántól péntekig ne is járjon más a fejedben! Ha ezt betartod, az egyetemi életen kívüli mindennapi programjaidat is jobban fogod tudni koordinálni e két tevékenységed mellett. Úgy szerezhetsz jó eredménnyel diplomát, hogy közben jól is szórakoztál.

Ez nem sarlatánság, ez tapasztalat. Fogadd meg!