Pontgyűjtő kártyád van?

Tegyük a szívünkre a kezünket! Van olyan köztünk, akinek semmilyen, de tényleg semmilyen törzsvásárlói vagy pontgyűjtő kártyája sincs?

A pénztárcagyártók nem is arra szakosodtak, hogy tizenhat bankkártyának és igazolványnak biztosítsanak helyet. Ennyi a világon nincs! Senkinek. Mégis csupa rekesz. Ráadásul, ha egyszer valaki gondol majd az indokolatlanul nem szabványméretű TAJ kártya akadálymentes tárolására, azonnal értesítsen, és hanyatt-homlok szaladok bukszát venni.

Ellenben az a sok kis zseb kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy az univerzum összes szupertörzsbónuszgyűjtőshop kártyáját elhelyezzük benne. Bár zárójelben mondom, láttam már olyat, akinek külön kis lapozgathatós tartója van, ahol ábécé sorrendben várakoznak bevetésre a kis plasztikok.

Azt látom, lassan két részre oszlik a társadalom. Az egyik, aki még a boltos kérdésének befejezése előtt, a szavába vágva tiltakozik hevesen, hogy neki nem volt, nincs és nem is lesz. A másik pedig felpillantva a cégtáblára vadul kezdi keresni a tárcában, a táskában, vagy az applikáción keresztül a hűségét bizonyító díszokiratot.

A vásárlásokat jutalmazni egy burkolt idomítás. A mézesmadzag, mely elhiteti velünk, hogy az itt elköltött tízezrekért cserébe teleragaszthatjuk matricákkal a kis albumunkat, majd még pár ezret ráfordítva zsákmányolhatunk magunknak még egy táskát, plüss brokkolit, fúrót, edénykészletet.

Ez megéri? Valóban ez a tárgy volt minden vágyunk? A gyűjtőszenvedély definíciójának új generációja bármire képes lehet egy kuponért, és az ily lelkes vásárlók hűségéért szintén vérre menő küzdelem zajlik a színfalak mögött a kereskedők között. A kérdés csupán annyi, ha mindenki nyer, akkor ki nevet a végén?