Élet a kerekesszékben: A csoda ott él benned és bennem

Te belegondoltál már, mekkora jelentősége van pár másodpercnek? Néhány levegővételnek? Bizonyára nem, mert számodra levegőt venni természetes és magától értetődő – na, de, mi van akkor, ha mégsem? Nos, az én életem pont ezért izgalmas, kihívásokkal teli, végtelenül küzdelmes, de nem panaszkodni fogok, hanem mesélni a világomról.

Mint a legtöbb mozgáskorlátozott, én is álmodoztam, hogy majd egyszer biztosan egyedül fogok járni.

Léteznek csodák, de sajnos nem ilyen jellegűek. Tudom, hogy sokan nem hisznek a csodákban. Pedig léteznek!

Lehet, hogy kissé közhelyesen hangzik, de a csoda bennünk van, a csoda mi magunk vagyunk!

Minden az ellen szólt, hogy ne higgyem ezt. A sok nem jól sikerült műtét, na és persze az is, hogy az orvosok nem mertek biztatni, vagy hitegetni, nekem egyre megy.

Azt mondták, ne is álmodjak arról, hogy valaha, akárcsak egy lépést is teszek majd önállóan...

Lehet, hogy így lesz, de már nagyon sok mindenre rácáfoltam.

Csak látszólag fogadtam el ezt az állapotot.

Még talán óvodás lehettem, amikor egy este felfedeztem, hogy gondolatban látom magam futni.

Forrás: ([None] (Photographer) - [None]/Wavebreak Media Ltd

Azt is mondhatnám, hogy ezt álmodtam, de ez annál sokkal erősebb érzés volt. 

Ahogy idősödtem, úgy fejlesztettem, és egy-egy este akár szándékosan is „belekergettem" magam az általam megalkotott, képzelt világomba.

Nagyon sokszor akkor is ide menekültem, ha például a félelmemet akartam legyőzni.

Ebben a világban pont olyannak láttam magam, mintha én is csak egy átlagos ember lennék.
Sokáig azt sem hitték el nekem, hogy bottal tudnék menni újra. Az óvodában nagyon sokszor elestem a bottal, ezért néhány éven át csak járókerettel jártam.

A társaim többsége viszont bottal.

Egyszerre lehet jó, de néha rossz tulajdonságom is, hogy én mindig mindent úgy akarok csinálni, mint a többség, vagy, mint mindenki más.

Ezért addig hajtogattam a konduktoraimnak, hogy bottal szeretnék menni, amíg meg nem kaptam, de még ekkor is kételkedtek bennem.

Milliószor lejátszottam fejben, ahogy bottal megyek.

Végül sikerült bebizonyítanom, hogy igenis képes vagyok rá!

Németh Zsozsó