Élet a kerekesszékben: Ne sajnáljanak, de ne raboljanak ki és ne alázzanak meg!

A blogomat mindig úgy kezdtem, hogy nem panaszkodni akarok, nem sajnáltatni magam, csak fiatal lányként bemutatni nektek a világomat, az életet a kerekesszékben. Most sem panaszkodni fogok, de muszáj ugranom egy nagyot az időben. Mert olyasmi történt velem, amire sosem gondoltam volna. A segítőm kirabolt, megvert és megalázott...

Mondhatod, hogy miért kerestem a bajt, és azt is, hogy miért akarok önálló lenni, ha nem vagyok képes magamat ellátni? A válaszom egyszerű:

Fiatal vagyok, és nem elszenvedni szeretném az életet, hanem megélni. 

Idén tavasszal kirepültem a családi fészekből, hogy valóra váltsam az álmom és tanulhassak a TV2 Akadémia műsorvezető/szerkesztő-riporter szakán.

Igen, szinte az élet minden területén segítségre szorulok, nagyon kismértékben vagyok önellátó, ezért a mindennapjaimat segítőkkel oldom meg.

Mivel hétvégén is szükségem van rájuk, többnyire a social media felületeken kerestem rájuk és találtam embereket.

Amikor belevágtam az álmom megvalósításába, tudtam, hogy nem lesz egyszerű, ráadásul nagyon bátor dolog megbízni vadidegenekben,

viszont én többnyire hiszek az emberi jóságban, így arra álmomban sem gondoltam, hogy lesz olyan segítőm, aki kirabol, fenyeget és megüt.

Az utóbbi időben ez a "segítő" nagyon megbízhatatlanná vált, több nézeteltérésem volt vele, ezért úgy döntöttem, hogy megköszönöm a szolgálatait.

Nem első felindulásból döntöttem így, mert korábban rengeteg 'újabb esélyt' adtam már neki.

Egyik péntek délután idejött hozzám, látszólag ok nélkül, csak úgy beszélgetni, majd megkérdezte, hogy telefonálhat-e egyet a mobilomról?

Jóhiszeműen odaadtam.

Pont úgy ültem a bejárati ajtónál, hogy láttam, mit csinál, de mivel nekem a sérülésemből adódóan lassú a reakcióidőm, ezért könnyedén rám zárta az ajtót, és elment.

Mire kinyitottam, ő már messze járt a telefonommal.

Felhívtam az egyik barátomat messengeren, hogy hívja ki hozzám a rendőröket.

Megtettem a bejelentést. Bíztam benne, hogy itt leáll és kellően "megbosszulta" a fájdalmát, amiért elküldtem, de nem így történt.

Forrás: 123RF

Másnap, miután hazaértem az iskolából, és elment a segítőm, hallottam, hogy jön valaki. Ő volt.

Bejött és azt mondta, hogy van egy kérése, és amennyiben nem teljesítem, akkor kiteszi a videókat a közösségi médiába.

Hogy milyen videókat? Akkor én sem tudtam, de sajnos, rögtön ezután lehúzta a fehérneműmet és intim felvételeket készített. Próbáltam védekezni, viszont nem sok esélyem volt. 

Többször arcon ütött, elvitte a bankkártyám, a nálam lévő összes készpénzt, aztán megfenyegetett, hogy ne merjem hívni a rendőröket.

Ismét bezárta az ajtót. Terméseztessen kihívtam a rendőröket, akik az ablakot betörve jutottak be hozzám.

Tényleg itt tartunk? Nem akarom elhinni!

Bár félelmetes volt, megalázó, és a lelkem is sajog tőle, de nem akarok megkeseredni, mert az élet megy tovább.

Hála Istennek, nagyon sok jó, és segítőkész ember vesz körbe! Nekem meg csak ez számít. 

Németh Zsozsó