Mi lett volna ha…

ÁLOM | Amíg mindenkinek azt tanították, hogy "hát"-tal nem kezdünk mondatot, addig nekem ezt sulykolták: ami a "mi lett volna, ha" után jön, az tökéletesen felesleges érzelem és időpocsékolás.

Persze a fantázia szárnyal, és egy álmodozó kiskamasz számára nem is létezik más, mint úgy beszélni, hogy bárcsak, de jó lenne, ha, talán, mégis. Ez a mi lett volna ha, kicsit olyan, mint a szeretlek, de...

Állítunk valamit, amelyet gyorsan meg is cáfolunk egy másik mondatrésszel. A fantázia csodálatos dolog, mesék születnek általa, regényes történetek íródnak, és sosem látott képek rajzolódnak. De van egy pont, ahol a perem széléhez érünk. Ahogy a jó öreg Dumbledore mondta az ifjú Harry Potternek, 

Rossz úton jár az, ki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.  

Forrás: Pixabay

Amikor alszunk, álmodunk. Amikor ébren vagyunk, álmodozunk. Különbség fikció és valóság között, pont annak megfoghatóságában rejlik. Akár az Inception-ben a pörgettyű totem, eldől vagy sem. Nem ragadhatunk az álmainkban.

A milettvolnaha legrosszabb része az általa (vagyis hát így a saját magunk által) gerjesztett lelkiismeretfurdalás. Ha nem mentem volna oda, ha nem mondom el neki, ha jobban figyelek, ha többet készülök, ha a megérzéseimre hallgatok...

Forrás: Pixabay

 

Végtelen történet megoldás nélkül. Hiszen erre csak egy reakció van, a sosem tudjuk meg, mert balra fordultunk és nem jobbra, a pillangóhatás pedig már útnak is indult.  

Forrás: Unsplash

Az időt visszapörgetni, a történetet újrakezdeni nem lehet. Miért gondoljuk, hogy jobb lenne. Akkor abban a percben lehet, de hányszor történt már meg az életben az a visszatérő jóérzés, hogy végülis oka volt, nem bánom, hogy így alakult.

Nem keseregni kell, vagy "rágooglezni" az időgépépítés rejtelmeire, hanem nemes egyszerűséggel felállni, elfogadni és folytatni. Akkor mi lenne, ha?