A tízmillió kreatív országa

Ha még egyszer valaki leírja vagy kimondja, hogy ő kreatív, felállunk, falnak megyünk, ordítunk némán, és addig püfföljük a kishengerré göngyölt önéletrajzával, amíg el nem mondja mit jelent.

Volt egyszer régen egy szép szó: kreatív. Eredete latinul creare, azaz teremt, szül, alkot. Attól, aki ezt vallja magáról, elvárod, hogy eme kifejezetten intellektuális kognitív folyamatot arra használja, hogy miközben alkalmazkodik a felmerülő kihívásokhoz, különleges produktumot hoz létre.

Cserébe mit kapsz? Bambi néz rád értetlenül, vadul pislogva, mert ő olvasta ám valahol, hogy ez egy olyan áldásos belső tulajdonság, mint a csapatjátékos, a jó munkabírású vagy az alkalmazkodó.

Fogták ezt a szót, és meggyalázták, kiüresítették. Elvették azoktól, akik talán még olyanok is lehetnének. De mi, itt a tízmillió kreatív ember országában, azt is így jellemezzük, aki egy jól megkomponált háttér előtt üres fejjel csücsörít az Instán, miközben reklámozza a nemtudjamit.

Sablon lett és elcsépelt. Akkor sem írhatod bele a CV-be, ha tényleg megfelelnél a definíciónak, mert nem lehetsz az, miattuk, akik nem azok.

Érted? Mintha azért nem lehetnél szőke hajú, mert akkor rögtön átlapoznak rajtad, pedig te így születtél.  

A legbicskanyitogatóbb érzés azonban az, amikor valaki egyes szám első személyben használja.

Aki magát dicséri, azt más úgy sem fogja. Szóval kreatív vagy? És mi vagy még? Mondj valamit, amibe kapaszkodhatunk, az se baj ha latinul, úgy legalább nem értjük, és jobban elhisszük...