Kincugi, a törések ékesítője

Bizonyára nem először hallod, hogy a tökéletlenségeinkből érdemes előnyt kovácsolni, nem pedig elfedni őket. A japán kincugi művészete ezt a szép elméletet a gyakorlatba is átülteti.

Forrás: 123RF

Réges-régen, a messzi-messzi 15. században egy japán sógun, Asikaga Josimasza elküldte kínai edényműveséhez egyik eltörött teáskannáját javítás céljából. Az edény fémkapcsokkal összetoldozva érkezett vissza a hadvezérhez, ám így nem igazán nyerte el a tetszését, ezért megérte az udvari kézműveseket, hogy találjanak ki valamilyen esztétikusabb megoldást.

A mesterek a törött darabokat a lakkszömörce, más néven kínailakkfa nedveiből készült ragasztóval illesztették össze, majd a már megszáradt sávokat aranyporral díszítették.

A kincugi filozófiája szerint egy tárgy értékét részben a története adja, és ha baleset éri, azt nem eltitkolni kell, hanem kihangsúlyozni, hogy túlélt egy komoly traumát. Nem csoda, hogy sokan szeretnek azonosulni ezzel a szemléletmóddal, hiszen az emberi testet és lelket ért sérülések sem múlnak el nyomtalanul.

Forrás: 123RF

Ezeket a nyomokat azonban nem érdemes mindenáron leplezni, hiszen az újjászületés, a gyógyulás mindig hatalmas teljesítmény. Ezt tanítja nekünk a kincugi is: takargatás helyett viseljük büszkén sebeinket, hiszen azok erőnkről és kitartásunkról árulkodnak.