Lóvé Love

Amikor asztalost keresel, azt mondják van három opció: legyen szép, olcsó és gyors, ám csak kettőt választhatsz. Jó lenne azt hinni, hogy akkor megússzuk jó áron, és még csodálatos is lesz, de be kell látni, sosem fog elkészülni...

Valami ilyesmi kombináció és kompromisszum a párválasztás is. Megírtuk álmaink listáját arról, hogy a nagy ő legyen jóképű, gazdag, okos, humoros, magas, és még sorolhatnám egészen odáig, hogy milyen dús a haja és mennyire megértő. Az igazság az, hogy itt sem lehet mindent beikszelni.

Jane Austen regényeket írt tele azzal, hogy rangon aluli grál lovagok teli lóvéval, meg kutyaütők. Julien Sorelbe pedig mindenki bele volt zúgva, pedig nagyon jól tudtuk, hogy csak megjátsza a hősszerelmest. De egy átlag Gipsz Jakab is gyorsan bekerül a barát zónába, ahonnan soha többé nem kerül ki, pedig minden megvan benne, csak hát ő vörös hajú, alacsony és szemüveges.

Aztán ott van az a fránya pénz, az egzisztencia, hogy mennyire menő, mindenki ismeri, meg sikeres, és amúgy is wow. Ha ez egy olyan emberrel párosul, akivel egy csapat vagytok, társak, ő is büszke és ugyanúgy odavan, akkor nem én leszek az, aki kipukkasztja a lufidat, miért ne.

Copyright: milkos/123RF

Másodiknak, harmadiknak lenni, csak egy szép kellékként oldalogni a drága órát hordó kéz mellett, azonban egy alku, nem egy hosszútávú befektetés, csak egy rövid lejáratú hitel, túl magas kamattal.

Álszentség lenne azt mondani nem számít a pénz. Mert egy olyan eszköz, amely megkönnyíti az alvást, ha nem túl kevés és nem túl sok. Befolyásolja az önbizalmat és a barátságok minőségét is. A tiszteletet, bizalmat és szeretetet viszont nem tudja, ez nem az a három, amiből csak kettő maradhat.