Félelem az elköteleződéstől

Egyre több barátnőm, barátom válik szinglivé mostanság. A párkapcsolat, mint téma, szinte állandó a társaságunkban. Szenvednek. Fiúk, lányok egyaránt. Az őszinteség alap, így hamar előkerülnek a pozitívnak nem mondható kijelentések: „Nem szeretnék elköteleződni, mert..."

  • Nem akarok ismét papucs lenni
  • Nem akarok újra csalódni
  • Nem akarok ismét megalkuvó lenni és a másik életét élni

De miért is tartunk az elköteleződéstől?

Ha valaki fél a kígyótól, akkor több mint valószínű, hogy gyerekkorában érte valami trauma ezzel kapcsolatban. Azt most nem boncolgatjuk, hogy esetleg hozta az előző életéből, mert vagy hiszünk ebben, vagy nem. Ugyanez a helyzet az elköteleződéssel is.

Forrás: 123RF

Cipeljük a múlt sérelmeit

A hatások, amelyek az életünk során érnek bennünket, legyen az öröm, bánat, szerelem vagy csalódás, mind nyomot hagy a lelkünkben. Gyermekkorunk, mint annyi minden másban, a párkapcsolatunkban is nagy szerepet játszik. Fontos, hogy milyen kapcsolatuk volt a szüleinknek egymással, és nekünk velük.
Mindannyiunkat értek már olyan sérülések a múltban, ami miatt sokkal óvatosabbak lettünk. A múlt fájdalmai tarthatnak vissza bennünket az elköteleződés gondolatától.

Amint egy új kapcsolatba kezdünk, akaratunk ellenére bekapcsolnak a mélyen rejtőző félelmeink. Elkezdünk tiltakozni, pedig ezek a félelmek idővel csökkenhetnek, sőt el is múlhatnak.

Féltjük a szabadságunkat

Ahhoz, hogy tisztán lássuk, fontos, hogy tudjuk, mi is valójában a szabadságunk? Kihez és mihez viszonyítjuk?

A szabadságunkhoz való ragaszkodás is oka lehet az elköteleződéstől való félelmünknek. Ahhoz, hogy egy másik ember mellett szabadok tudjunk lenni, el kell tudnunk engedni a berögződéseinket. "Ha elmegyek a barátaimmal találkozni, biztos veszekedés lesz..." és így tovább. A szabadságot meg kell adni, és ugyanakkor ki kell vívni magunknak. Nem ígéretekkel és nem szavakkal, hanem tettekkel. Belső energiára, vonzalomra van szükség, amely megtartja a kapcsolatot.

Forrás: 123RF

Az elköteleződés alapja a bizalom és a kompromisszumok. Addig amíg félelmeinkkel hozzuk meg a döntéseinket, csak menekülünk önmagunk elől. De ez az élet minden területére igaz. Amitől félünk, azt bevonzzuk. Ha attól tartunk, hogy egy rossz kapcsolat megismétlődik, akkor szinte belerohanunk újra egy ilyenbe. Nem büntethetjük az új barátnőnket, barátunkat egy másik ember hibái miatt, és a sajátunk miatt sem, amit az előző párkapcsolatunk hozott ki belőlünk.

Elmesélek egy történetet...Szingli életem során jó volt bulizni, nagykanállal habzsolni az életet. Aztán megtanultam csendben, békében élni önmagammal, de ugyanúgy jelen voltak a barátaim az életemben, viszont sokkal több időt fordítottam önmagamra.

Élveztem a csendet, a magányt, a sok sírást, ami tisztára mosta a szívem, a lelkem és a gondolataim. Elkezdtem tisztán látni a saját hibáimat, és rájönni arra, hogy milyen tévedéseim voltak a kapcsolataimban, illetve időt szántam arra, hogy kivesézzem, melyik kudarcból mit tanulhatok a jövőre nézve. Ebben a megvilágosodott állapotomban remekül éreztem magam egyedül, és el ne feledjem, egy-két hódolóval magam körül.

Nekem jó ez így, nem szeretnék komoly kapcsolatot - ismételgettem, aztán a semmiből berobban az életembe a szerelem és felülírt mindent.

Forrás: 123RF

Társkeresős randi, nem sok esélyt adtam neki. Ezáltal nem agyaltam, nem akartam tőle semmi komolyat. Hagytam, hogy történjenek a dolgok, aztán arra eszméltem, hogy mindig többet adtam magamból, mint amennyit terveztem. Így, hogy elvárások nélkül futottam neki, nem játszottam meg magam, nem kapaszkodtam görcsösen a kapcsolatba, észrevétlenül eljutottam odáig, hogy elkezdett átjárni az energia, és minden közös perc ajándék, minden elválás katarzis lett. Nem foglalkoztam a kijelentésemmel, a berögződéseimmel, az állítólagos függetlenségemmel, és a legfontosabb: már nem féltettem sem magamat, sem a szabadságomat! Az már szinte természetes lett, hogy egyre többet voltunk együtt, sőt, egy idő után, nem tudtunk egymás nélkül létezni.

Öt éve vagyunk egy pár, és bár az ember nem tesz elhamarkodott kijelentéseket, de én mégis kimondom: megtaláltam a másik felem!

Hidd el, a tied is feléd tart, csak járj nyitott szemmel és vedd észre.
Ne agyalj, és ne gyárts elméleteket, ne félj, ne zárkózz be, mert voltak rossz emlékeid, merj változni és változtatni, illetve hagyd, hogy jöjjön, aminek jönnie kell.És légy önmagad, mert az álarc lehullik egy idő után. Márpedig anélkül mindenkinek jobb. Talán maga a szabadság!

SzV