Tőle függve függetlenül

Amputáció után a páciensek fantom fájdalomra panaszkodnak. Érzik a már nem létező végtag létét. Én a köldökzsinór helyét érzem...

Hiába vágták el, érzem a helyét, azt, ahogy még most is összeköt minket, pedig már rég nem élünk együtt. Anya az egyik legjobb barátom. Igaz, "könnyű" dolgunk volt, mert csak ketten voltunk. Valójában minden más nehéz volt, pont emiatt, de a bizalmunk korlátlansága és megkérdőjelezhetetlensége egy elég jó alapként szolgált mindenhez.

"Anya az egyik legjobb barátom. Igaz, “könnyű” dolgunk volt, mert csak ketten voltunk."Fotó: Mathilde Langevin/Unsplash

Egy olyan világban nőttem fel, ahol nem léteznek tabu témák, ahol a gyermeki képzeletet nem korlátozzák számokban és adatokban, és ahol rajtunk kívül mindenki más kívülálló. Burokban születtem, itt szó szerint, és kicsit így is nőttem fel, most képletesen. Mindig kikértem anya véleményét, és ő az enyémet, mindenről együtt döntöttünk. Egyedülálló zseniális demokrácia, csak zászló és himnusz nélkül. Bár, végülis voltak kedvenc közös számaink...

Forrás: Monostori Rita/ A szerző saját fotója

Amikor először költöztem el otthonról, egyszerre éreztem magam végtelenül függetlennek és kegyetlenül elveszettnek. Naponta ötször felhívtam, először reggeli napindítónak kávé mellé, aztán mosás miatt, mert csak ő tudja, hogy a kedvenc blúzom, hogy működik két éve vasalás nélkül.

 Majd jött az ebéd, de nem lettem beljebb, mert az ő receptje is tartalmazza az "érzéssel adagot", és a "majd látni fogod" készültségi szintet. Amikor megvettem hazafelé azt az üveg bort, amellyel együtt szoktunk koccintani, azt éreztem, ezért kár volt elköltözni.

Sosem éreztem cikinek, hogy mindig ott ül a vállamon, mint egy kis erdei tündér. Aztán az évek alatt szép lassan megtanultam együtt élni nélküle. Rá kellett jönnöm, hogy nem tőle kellett függetlenné válnom, az mellette is adott volt. Ez most csak helyrajzi kérdés.

Forrás: Monostori Rita/ A szerző saját fotója

A döntéseim viszont többé már nem többes számban születtek, sehol egy szavazás, vagy kőpapírolló. Ettől lett igazán más, hogy az élő lelkiismeretem nem látta, csak ha elmeséltem neki. Látszólagos kis monopóliumom tudja így is, a zsinór végén mit gondolna. De ez csak fantom, ott volt, és a helyét mindig érezni fogom.