Hogy a függetlenség ne csak illúzió legyen

Sokan nem hiszik el, amikor azt mondom, én egyszer öt teljes évig párkapcsolat vagy szexuális viszony nélkül léteztem húszas éveim kezdetén. Pedig így volt. Még csak meg sem csókoltam senkit.

Forrás: Pixabay/StockSnap

Mielőtt bármi rosszra gondolnál, semmi borzalmas nem történt velem, hatalmas csápok sem nőttek ki a testemből (bár a hentai fanoknak úgy pont bejöttem volna), egyszerűen nem éreztem úgy, hogy bárkit szívesen közel engedtem volna magamhoz.

Na, nem mintha akkor, amikor megtettem, jól választottam volna, tehát azzal se takarózhatok, hogy bár ritkán szemelek ki bárkit is, ő aztán tényleg a non plus ultra, mert sajnos nem az.

Valaki ügyes ezen a téren, valaki nem. Beismererm, rengeteget bénáztam, és tettem pokollá a saját életemet azzal, hogy olyan emberekkel voltam együtt, akik csak megnyomorítottak, de hát ha valakinek ez kell ahhoz, hogy okuljon...

A legutóbbi kapcsolatom lezárása óta immár majdnem fél éve élek szingli életet, és bár - mint említettem - nem ez az első hosszabb időszakom komoly viszony nélkül, úgy érzem, megérkeztem. Teljes vagyok. Boldog. Nincs szükségem egy másik emberre az oldalamon ahhoz, hogy egésznek érezzem magam. Ám ezt az állapotot csak úgy voltam képes elérni, hogy az élet számtalan fájdalmas leckét vert a fejembe.

Amit igaznak hittem, arról kiderült, hogy naiv illúzió csupán. Amikor azt gondoltam, nem bírom tovább, a vége valahogy mégis az lett, hogy de igen. Azt teszek az életemmel és magammal, ami tetszik, és ebben az az egyik legnagyobb flex, hogy senkinek sem ártok vele.

Forrás: Unsplash/Catalin Pop

Hát, ilyen érzés az, amikor nem akarnak elnyomni, legfőképp olyasvalaki nem, akiről azt hiszem, hogy jót akar nekem és a kapcsolatunk egy szentély, ahová a kétszínűség, a hazugság és az önzés nem nyerhet bebocsátást.

Mindig a jót láttam az emberekben, ezért hunytam szemet a red flagek fölött. "Mindenkinek lehet rossz napja, ha szeretsz valakit, úgy fogadod el, amilyen, most egy kicsit bunkó volt, de hát most nagyon nehéz helyzetben van..."Csak azt vettem észre túl későn, hogy én milyen nehéz helyzetbe kerültem az illető által leszívva, megalázva, kihasználva.

Amikor szerelmes vagy, nem vagy eszednél, mert ha eszednél vagy, nem vagy szerelmes.

- tartja az ókori görög mondás. A kémia alaposan bezavar, és észre sem veszed, hipp-hopp ráfüggsz a kedvesed feromonjaira, az érintésére, a hangjára, a viselkedésére. Ez kicsit olyan, mint mikor a dohányosok azt hajtogatják, hogy "á, nem vagyok nikotinfüggő, holnap le tudnám tenni, ha akarnám." Aztán valahogy mégsem megy. Nemcsak a testi, a lelki függőség is ellehetetlenítheti ezt a küldetést. Ha az ember nem áll a sarkára, szép lassan belesorvad az édes addikcióba, felemészti önmagát, hogy még véletlenül se legyen képes a szakítás után normális ütemben helyreállni.

Forrás: Pexels/Anastasiya Lobanovskaya

Ez ellen egyetlen fegyver létezik: az önismeret. Az, hogy tudod, hol vannak a határok, mi az, amit nem tűrsz el, és ami a legeslegfontosabb, hogy tudd: végső soron csak magadra számíthatsz.

Az élet iróniája, hogy így egyébként sokkal könnyebb harmonikus kapcsolatot találni, de erre már csak akkor jössz rá, amikor magad mögött hagytál sok olyat, ami porrá zúzott, és te mégis főnixmadárként röppentél ki a hamvakból. Mert ez az igazi függetlenség. Ha képes vagy a megújulásra, és önmagad szeretetére, boldog leszel. Ha pedig valaki veled akar tartani, már tudni fogod, mennyit érsz, hiszen gyémánt sem születik a rá nehezedő pokoli nyomás nélkül.