Apró óriások

Baj, az van. Nem is kicsi. De mi most nem stresszelni akarunk, hanem bemutatni a világ legcsodálatosabb lényeit. Ja, hogy neked a méhek nem azok? Kár! Még akkor is, ha félsz tőlük, és simogatni sem lehet őket. Belépőnek elég annyi, hogy ha nem lennének, legfeljebb pár évig élnénk?

A magyar méhek napján tényleg nem riogatni akarunk, hanem ünnepelni ezeket a szuperhősöket. Akik majdnem annyira kellenek az élethez, mint a napfény vagy a levegő. Ők a felelősek a növények 63 százalékának beporzásáért. Ha ők pusztulnak, eltűnnek ezek is. Nem azt állítjuk, hogy a Föld nem tudna regenerálódni, új növényeket, gyümölcsöket „létrehozni", de az nem pár nap múlva lenne...

Nézzük a jó hírt, ami nem azt jelenti, hogy hurráhangulat van. A Kárpát-medencében – a világszinten rémisztő adatok ellenére is – növekedett a méhek száma. Közel másfélmillió méhcsalád termeli nekünk évente a kb. 30 tonna, kiváló minőségű mézet. Ám egy csésze finomságért elképesztő munka folyik egy olyan szervezett és fegyelmezett világban, ahová ritkán nyerünk betekintést.

Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Patrick Pleul

Először nézzük meg a felületes, fotel Che Guevara szemszögéből:

"Mielőtt nagy ünnepi beszédbe kezdenél: nem szeretem a mézet és allergiás vagyok a méhcsípésre, szóval, ezzel mindent elmondtam. Ha ez nem lenne elég, jelzem, hogy ki nem állhatom az olyan monarchiát, ahol egyetlen rongyos királynak sincs esélye a trónra. Az meg, hogy egész életedben csak monoton robotra van esélyed, ha nem királynőnek születtél, egyenesen felháborító. De ha még mindig győzködni szeretnél, akkor azzal zárom le a vitát, hogy hímnemű egyedként kikérem magamnak a 'csak a szaporodáshoz kellesz' mentalitást, azt meg végképp, hogy utána kivágnak a kaptárból, és hagynak elpusztulni." 

Nos, igen, így is lehetne nézni. Ám ebben a kívölről mini, belül viszont népes kaptárországban, olyan precízen megtervezték a lakók életét és munkáját, hogy az ember számára az szinte felfoghatatlan. Ugyanakkor csodálatra méltó. A maga "igazságtalanságaival" együtt.   

Forrás: 123RF

Egy kaptár körülbelül annyi lakost bír el, mint Szolnok, Érd vagy Tatabánya népessége, és igen, a trónon királynő ül, sőt, kemény nőuralom van, mert a dolgozók is azok. A királynő gondoskodik az utánpótlásról, illetve irányítja az egész államot, akár három évig is. A heréknek valóbanannyi a dolguk, hogy megtermékenyítsék a petéket, ám amikor erre sor kerül, már nem hasznosak az államalkotóknak, így kiűzetnek a paradicsomból.

Tény, hogy ezzel halálra ítélik őket, hiszen éhen pusztulnak. C'est la vie, mondaná a művelt francia, de mi köszönjük a heréknek, hogy a közreműködésükkel naponta akár 1500 kis méhecske születhet, igaz, ugyanennyi el is pusztul. 

Nos, nézzük a dolgozókat, akikről a fotel-szájhősünk azt állította, hogy egész életükben (kemény 40 napon keresztül) csak monoton robotban van részük. Mekkora tévhit, főleg a monotonitás! 

Miután kirágták magukat a sejtekből, azonnal munkába állnak. Nem tanítják őket semmire, mindenki tudja a feladatát. Kezdetben sejteket takarítanak, majd dadák lesznek, és a lárvákat etetik. Ahogy múlnak a napok úgy lépnek feljebb a ranglétrán.

Alig múlnak tíz naposak, amikor már beléphetnek a virágpor feldolozóba és nektár érlelőbe. Az apartmannak, bölcsőnek és kamrának használt lépet is az ifjak építik. Ahogy megerősödnek őrök lesznek.Ellenőrzik a visszatérő dolgozókat, hogy hotak-e magukkal megfelelő mennyiségű elemózsiát, illetvetávol tartják a hívatlan vendégeket.

Huszonegy napos korukban már elérik a szakma csúcsát, kirepülhetnek! Innentől kezdve még három hétig élnek, de ezalatt az idő alatt elképesztő mennyiségű munkát végeznek. Elég csak annyit mondanunk, hogy egy kiló mézhez 20 ezerszer kell megfordulniuk...

Apró lények, mégis óriások. Akik értünk és a Földért dolgoznak. Negyven nap nekik, évek nekünk. A legjobb üzlet, amit ember köthet. Csak ne rontana el mindig mindent...