7 dolog, amit soha ne mondj tanulási nehézségekkel küszködőknek

Honnan tudhatod, hogy valakinek valóban komoly problémát okoz az oktatási rendszer által előírt tudnivalók elsajátítása? Hogyan érdemes kezelni ezt a jelenséget? Így semmiképp ne próbálkozz meg vele!

 

Mi a tanulási zavar?
"Tanulási zavarnak tekintjük azt az - intelligenciaszint alapján elvárhatónál lényegesen – alacsonyabb tanulási teljesítményt, amely neurológiai deficit vagy funkciózavar talaján jön létre, sajátos kognitív tünetegyüttessel. Ezek a részképességzavarok alapvetően nehezítik az iskolai tanulás során az olvasás, az írás és/vagy a matematika elsajátítását."- írja könyvében Sarkady Kamilla és Zsoldos Márta.

Tehát nem lustaságról vagy hisztiről van szó! Az érintett napi szinten megküzd az elvárt minimum teljesítésével bizonyos tantárgyak esetében. Az alábbi mondatok valószínűleg nem fogják szegényt motiválni, épp ellenkezőleg.

Forrás: Shutterstock

"Kívülről nem is látszik, hogy bármi bajod lenne!"

A tanulási nehézségek nincsenek az ember homlokára írva, és általában a viselkedését illetően sem idéznek elő mindenki által észlelhető eltéréseket. Bárkit érinthetnek ezek a zavarok nemtől, kortól, nemzetiségtől vagy neveltetéstől függetlenül.

"XY híres ember se fejezte be a sulit, és most kőgazdag!"

"Ez aztán marhára motiváló, köszönöm!" - mondhatná a szerencsétlen, aki igenis le akar érettségizni vagy diplomázni, és nem arra alapozza az életét, hogy valamilyen csoda folytán megcsinálja a szerencséjét papírok nélkül is.

"Szerintem az a bajod, hogy rástresszelsz, minden fejben dől el!"

Ez igaz, de ez nem azt jelenti, hogy az ismerősöd egyetlen pillanat alatt át tud kattintani az agyában egy kis kapcsolót, melynek köszönhetően rögtön napfényesen kezdi látni a világot.

"Jaj, néha én is olyan hülye vagyok, csomó mindent elfelejtek!"

Az alkalmi feledékenységet például az ADHD-hoz hasonlítani olyan, mint párhuzamot vonni a "Jaj, de szomi vagyok!" érzés és a valódi depresszió között. Fogadd el, hogy nem feltétlenül tudod átérezni a másik helyzetét! Ha valóban törődsz az illetővel, inkább kérd meg, hogy próbálja elmagyarázni, milyen az ő rendellenességével együtt élni!

"Ugyan, csak egy motiváló emberre van szükséged, majd én segítek tanulni!"

Kedves tőled, hogy felajánlod, de sajnos nem valószínű, hogy tudsz. Nem véletlenül foglalkoznak ezzel a területtel magasan képzett szakemberek. (Ez természetesen tárgytalan, ha közéjük tartozol.)

"Az unokatestvéremnek is hasonló gondjai vannak, de neki azért komolyabbak, másik iskolába is kellett mennie..."

Soha ne éreztesd az illetővel, hogy az ő problémája nem elég komolyan vehető, vagy hogy örüljön, hogy neki csak ennyi jutott! Nem vigasztalja, attól még neki ugyanúgy meg kell küzdenie a tanulással nap mint nap.

"Haha, csak azért csinálod, hogy felmentést kapj, igaz? Nekem elmondhatod!"

Még ha poénosnak is szánnád ezt a megjegyzést, lehet, hogy a másik fájdalmasnak éli meg, hiszen nem tehet az állapotáról, és az ilyesfajta beszólások csak újra eszébe juttathatják a kudarcélményeket.