Nem akarja letagadni az édesanyját, csak a maga erejéből boldogulni

Sokan azt hiszik, hogy minden csemete boldogan sütkérezik a híres szülők fényében. Az tény, hogy egyik sem szégyelli az őseit, viszont van, akinek eszében sincs beleülni a jóba. Baronits Gábor is az utóbbiak közé tartozik: legtöbbször el sem árulja, hogy egy világhírű bűvész és egy elismert zenész fia.

Baronits Zsolt és Ungár Anikó több szempontból is úttörőnek számít Magyarországon. A kiváló zenész többek között műfajt honosított meg itthon, viszont nem kapott túl sok időt fentről; fia tíz éves volt, amikor elszólították.

Forrás: Baronits Gábor

Édesanyja, Ungár Anikó leginkább azért, mert egy férfiak által uralt szakmában sikerült olyan eredményeket, sikereket elérnie, amiről sokan csak álmodnak. A kétszeres világbajnok, fesztiválgyőztes bűvésznő a világ minden táján lenyűgözte már a közönséget, fellépett New Yorkban, Las Vegasban, Párizsban és Monte Carlóban is. Bár azt gondolhatnánk, hogy a sok utazással járó, sztárokra jellemző életmód óhatatlanul éket vert anya és fia közé, de ez abszolút nem így van: szoros, szereteten, gondoskodáson alapuló kapcsolat fűzi össze őket.

Forrás: Baronits Gábor

Mikor szembesültél azzal, hogy hoppá, anya híres?

Természetes volt, hiszen ebbe születtem bele. Viszont gyerekként nem híresnek gondoltam, hanem varázslónak. Még nem voltam iskolás, amikor ültem a szobámban, és megláttam, ahogy gyakorol. Tisztán emlékszem, hogy a döbbenettől elakadt a szavam. A mama is épp belenézett a tükörbe, és amikor megpillantotta az elképedt arcomat, azonnal odajött hozzám. Mivel elkezdtem varázslózni, tisztáznia kellett velem, hogy ez csak egy szakma.

Forrás: Baronits Gábor

Szegény gyerek... Nem törtél össze?

Nem, mert nekem ettől még varázsló maradt. Sokat utazott, de folyamatosan kapcsolatban voltunk, és ezt sok játékkal dobtuk fel. Az egyik kedvencem, amikor felhívott és azt mondta: „Menj be a hálóba, nyisd ki a szekrényt, ott találsz egy zoknit. Még ne nézd meg, mert belevarázsolok egy csokitojást." Akrutta-makrutta és valóban ott volt benne. Amikor már tisztázta velem, hogy nem varázsló, az volt az első kérdésem, hogy azért a tojás igazi, ugye?

Nem vonzott, hogy te is „varázsló" legyél?

Kipróbáltam, de sosem éreztem, hogy az lenne az én utam, pedig már gyerekként is nagyon fegyelmezetten és átéléssel tettem a dolgom.

Forrás: Baronits Gábor

Fegyelmezetten?

Az egyik Parlamenti karácsonyon a mama egy ládából, lángok közül varázsolt elő. A ládának volt egy titkos része, amit egy vékony drótkötéllel kellett tartanom. Minden próbán bekötöttük az ujjaimat, viszont az előadás előtt ezt elfelejtettük. Fájt, ahogy fogtam a 20 kilós ajtót, de eszemben sem volt elengedni. Amikor előjöttem és meghajoltunk, a mama érezte, hogy meleg a kezem, odanézett, és tiszta vér volt minden. Szóval, én már akkor ráéreztem, hogy mit lehet a színpadon és mit nem.

Édesapád a Syrius együttes alapítója, kiváló szaxofonos volt. Az a vonal sem fogott meg?

Belekóstoltam, 5 évig zenéltem. A színpadon otthonosan éreztem magam, viszont hamar kiderült számomra, hogy a színészet mozgat a leginkább. Szerencsére ők sem irányítottak, hanem azt mondták, csináljam azt, ami a legközelebb áll a szívemhez.

Forrás: Baronits Gábor

A papád sajnos korán elment, gondolom, édesanyádnak nem lehetett könnyű összeegyeztetni a munkát és a gyereknevelést.

Nem volt az, minden elismerésem az övé. Amúgy sem egy gyenge nő, de ez az időszak, szerintem még inkább megedzette, mert egy fiút azért fogni kell. Velem amúgy mindig is nagyon kemény volt és kritikus, de ez kölcsönös. Vannak sértődések, viszont szerencsére ez egy-két percig tart, mert nagyon erős kötelék köt össze bennünket.

Forrás: Baronits Gábor

Az látszik rajta, hogy karakán hölgy, meg a szakmája sem mondható nőiesnek, mégis más sugárzik belőle...

Hogy egy férfias közegben is talpig hölgy? Jól érzed, mert így is van. Elképesztő, ahogy képes egyensúlyban tartani ezt a kettőt.

Forrás: Baronits Gábor

És az sem mellékes, hogy mindenki tiszteli, így nyílván könnyen nyíltak volna a kapuk, ha segíteni akart volna a fiának a szakmában.

Megtiltottam, hogy segítsen, mert a magam tehetsége alapján akartam odakerülni és nem Ungár Anikó fiaként. Ha castingokra mentem, direkt üresen hagytam az anyja neve rovatot. Amikor a Jóban rosszban sorozatba bekerültem, kérdezték, hogy tudok-e számlázni, mire mondtam, hogy az anyukámmal közös vállakozásunk van. Akkor tudták meg, hogy ki ő, amikor a cég nevét kimondtam. Félre ne értsd, büszke vagyok rá, más helyzetben boldogan emlegetem. A szakmában sem letagadni akarom a mamát, hanem a magam erejéből boldogulni.

Forrás: Baronits Gábor

A folytatásban egy különös történet következik Liliről, a kutyáról.